logofrase2

 

logo

frase2

 

Thursday, 04 August 2016 15:01

Jogfosztó-e a zsidókvóta?

Íírta: Ónody-Molnár Dóra

Ujjgyakorlat FINGERS HUWeisz Bela

A kormány alá tartozó történettudományi intézet vezetője úgy véli, hogy a zsidók egyetemi tanulmányait korlátozó 1920-as törvény nem volt jogfosztó intézkedés. Szakály Sándor botrányt kavaró kijelentésétől vezető kormánypárti politikusok is elhatárolódtak, de nem menesztették hivatalából. 

A nyilatkozat

Szakály Sándor, a kormány alá tartozó Veritas Történetkutató Intézet igazgatója néhány hete azt nyilatkozta a Budapest Beacon című újságnak, hogy a numerus clausust nem tartja jogfosztó törvénynek. A sokak által az első zsidótörvénynek tekintett jogszabályt 1920-ban fogadta el a magyar parlament, mértékadó történészek konszenzusa szerint elsősorban azzal a céllal, hogy a magyar felsőoktatásban és ennek következtében a különböző értelmiségi pályákon a zsidók számarányát jelentősen korlátozzák.

Szakály ellenben azt állítja, hogy az intézkedés nem a zsidók ellen irányult, mert a törvény a zsidó szót nem is említi. Az ő értelmezésében e törvénynek az volt a célja, hogy az egyes Magyarországon élő „népfajokhoz” és nemzetiségekhez tartozó egyetemi hallgatók arányszáma érje el az illető „népfaj” vagy nemzetiség országos arányszámát. A kvóta szerinte csak az első világháborút lezáró békeszerződés után Magyarországtól elcsatolt területekről érkező középosztálybeli magyar menekülteken akart segíteni, és bár kétségkívül korlátozta egyesek jogait, de „másoknak nagyobb lehetőséget biztosított”. 

A cáfolat

A fenti kijelentést azonnal megcáfolta több történész, köztük Romsics Ignác, aki ma Magyarországon az 1919 és 1944 közötti korszak legtekintélyesebb kutatójának számít. A szaktekintély egy nyilatkozatban leszögezte, hogy „a numerus clausus törvény szövegében ugyan valóban nem szerepel sem a zsidó, sem az izraelita kifejezés, ám a parlamenti naplóból, a törvény végrehajtási utasításából és a jogszabály gyakorlati alkalmazásából egyértelműen kiderül, hogy kizárólag az izraelita felekezet, illetve „nemzetiség” ellen irányult.” Romsics elmondta, hogy 1918 előtt Magyarországon teljes tanszabadság uralkodott, a felsőoktatásban az izraelita hallgatók aránya 30 százalék körül mozgott. A harmincas évek végére ez az arány 3-4, a negyvenes évek elejére pedig 2-3 százalékra csökkent, ami szerinte közelebb van a totális jogfosztáshoz, mint a jogkorlátozáshoz.

Az akadémikus professzor is megállapította, hogy ebben a kérdésben hosszú időn keresztül konszenzus volt: „Sokáig senki sem vitatta, hogy a numerus clausus – bár a korabeli sajtóban és a parlamenti vitában más szempontok is felmerültek – kifejezetten a hazai zsidóság ellen meghozott törvény volt. Az utóbbi években azonban megjelentek olyan álláspontok, amelyek ezt vitatják vagy legalábbis igyekeznek kisebbíteni a törvény diszkriminatív hatásait.” 

Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a korszak másik ismert kutatója is. Kovács M. Mária szerint akkoriban a kezdeményezők a nemzetközi figyelem miatt próbálták a törvény igazi célját elbújtatni, mert tisztában voltak azzal, hogy a nemzetiségi, vallási diszkrimináció árthat Magyarország külföldi megítélésének. „A törvényt éppen ezért fordított logikai sorrendben, jogi trükközéssel alkották meg: a megoldás Prohászka Ottokár püspök ötlete volt. Eszerint a zsidókvótát úgy kellett létrehozni, hogy a főszövegben a zsidókra egyáltalán ne történjen utalás. A főszövegben csak olyan szabály szerepeljen, amely egyaránt érvényes az ország az összes nemzetiségére és fajára, hogy ezzel elhárítható legyen a diszkrimináció vádja. (…) Egyetlen nehézséget kellett ehhez áthidalni. Azt, hogy a zsidókat – többségükben magyar anyanyelvűek lévén - a magyar jogrend nem nemzetiségnek, hanem felekezetnek tekintette. De megoldották. A végrehajtási utasításban kimondták, hogy ettől fogva 'az izraelitákat külön nemzetiségnek' kell tekinteni” – írja elemzésében

Kovács M. Mária határozottan cáfolja, hogy a törvény bármilyen szempontból is pozitív diszkriminációnak lett volna tekinthető, hiszen a keresztény fiatalok a numerus clausus bevezetése előtt semmilyen hátrányt nem szenvedtek a felvételeknél. Bár 1920 után a hallgatóknak már csak 6 százaléka lehetett zsidó, ettől még nem jelentkezett több keresztény diák az egyetemekre, emiatt „a húszas években valójában az ország egyetemei krónikus diákhiányban szenvedtek.” 

Ami a következményeket illeti, a történész így foglalta össze a numerus clausus hosszú távú hatását: „Az egyetemi zsidókvóta sok ezer zsidó fiataltól vonta meg a továbbtanulás lehetőségét azzal, hogy rést ütött az állampolgárok egyenlőségének elvén. Az egyetemi zsidókvótával legitimizált állami antiszemitizmus nevelte ki azt a politikai generációt, amely a harmincas évek végén a numerus clausus által ütött rést borzalmas szakadékká növelte fel és a magyar társadalmat hozzászoktatta ahhoz, hogy a zsidó állampolgárok állami eszközökkel üldözhetőek.” 

Kovács M. Mária úgy látja, hogy Szakály Sándor szavai „célirányosan bagatellizálják és ezáltal legitimizálják is a Horthy-korszak antiszemitizmusát.”

A hivatalos történész

Szakály Sándor 2014. január 1. óta vezeti a kormány által frissen létrehozott, a Miniszterelnökség alá tartozó és 260 millió forintos költségvetéssel rendelkező Veritas Intézetet. A történészszakma egyáltalán nem lelkesedett, amikor az új történettudományi intézet megalapítását bejelentették. Többen hangot adtak azon aggodalmuknak, hogy ennek az intézménynek nem az elfogultságoktól mentes tudományos kutatás lesz a feladata, hanem az Orbán-kormány hivatalos történelemszemléletének igazolása és propagálása. A bírálók szóvá tették azt is, hogy miközben a kormány ellehetetleníti az olyan valóban független műhelyeket, mint az 56-os Intézet, sok százmillió forintot költ az akadémiai rendszeren kívüli, szakmailag kétes értékű intézmények létrehozására. 

Szakály kinevezése viszont keveseket lepett meg. Egyes hírek szerint az intézetet eleve odaígérték neki. A jobboldali kötődését nyíltan vállaló történész kutatási témája a Horthy-korszak honvédsége, azon belül is annak katonai elitje. Az elmúlt évtizedben a tudományos kutatás helyett inkább az ismeretterjesztésre koncentrált. Publicisztikai tevékenységén érződik, hogy fontos számára a csendőrség negatív megítélésének megváltoztatása. A 2000-es évek elején a Duna TV kulturális műsorokért felelős alelnökként is tevékenykedett. 

Akadémiai nagydoktorijáról azt derítette ki az Index, hogy a korabeli magyar katonai vezetésről szóló szócikk-gyűjteményét először visszadobták, hogy „legalább egy előszóval bővítse ki”. Állítólag sokan így sem értették, hogy miképpen lehetett ez a dolgozat elég a doktori cím megszerzéséhez. „Disszertációként majdnem ugyanazt adta be, mint amivel több mint húsz évvel korábban doktorált, kész rejtély számomra, hogy ezzel át is engedték” – mondta egy neves történész az újságírónak, aki ehhez hozzátette, hogy a magyar tudományos művek tára szerint nincs idegen nyelvű idézettsége, és alig van idegen nyelvű írása.

Szakály Sándor tagja a Horthy-kultuszt ápoló Vitézi Rendnek, a ’90-es években rendszeresen fellépett a MIÉP-hez kötődő Bocskai Akadémia rendezvényein. A történész legfőbb politikai támogatójának a Horthy-korszakhoz büszkén vonzódó egykori miniszterelnököt, Boross Pétert szokás tekinteni.

Idegenrendészeti eljárás

Nem sokkal kinevezése után, Szakály hatalmas botrányt kavart egy – a mostanihoz hasonló – nyilatkozatával. Akkor úgy fogalmazott a Kamenyec-Podolszkijban történt, 1941-es tömegmészárlás kapcsán, hogy a 15 ezer zsidó meggyilkolásához vezető deportálás „idegenrendészeti intézkedés” volt.

E kijelentés miatt a magyarországi zsidó szervezetek és a baloldali ellenzéki pártok a leváltását követelték. A kormány erre nem volt hajlandó, ami – a Szabadság-téri emlékmű felállítása mellett – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Holokauszt-emlékévet a legnagyobb magyarországi zsidószervezet bojkottálta. 

Business as usual

Szakály mostani nyilatkozatának utóélete a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: 1. a kormánypárt tagja vagy a kormányhoz közel álló értelmiségi tesz egy vállalhatatlan kijelentést a 20. századi magyar történelem egy kényes témájában, 2. a baloldali pártok és a liberális értelmiség hevesen tiltakozik, esetleg a tudományos szaktekintélyek is hangot adnak ellenérzésüknek, 3. a kormánypárt valamelyik tagja óvatosan elhatárolódik, 4. a botrányos kijelentés hangoztatója a helyén marad.

Mindez annak a kormányzati identitáspolitikai stratégiának a következménye, amely a történelmi emlékezet manipulálását is a közösségi identitás formálására és a választói magatartás befolyásolására használja. Szakály két évvel ezelőtti és mostani nyilatkozatát is lehet úgy értelmezni, mint a kizárólag a kormánypártok által elfogadott új Alaptörvény sokat vitatott preambulumának védelmezését. A preambulumban szentesített, hivatalos történelemszemlélet azt sugallja, hogy Magyarország 1944-es megszállása olyan cezúrát jelentett, ami többek között a holokausztért viselt felelősséget is meghatározza. 

Az 1920-ban elfogadott numerus clausus vagy az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálás relativizálása mind azt az értelmezést szolgálja, hogy 1944 előtt, tehát amíg Magyarország szuverén volt, a zsidók tulajdonképpen biztonságban voltak, a zsidóüldözésről kizárólag a megszálló németek tehetnek, ezért a Horthy-korszak rehabilitálása nem kifogásolható.

Amit Szakály mond, összhangban áll ezzel. Legfeljebb kicsit túltolja a biciklit. Ahogy ő végigviszi a preambulumban, a szabadság-téri emlékműben, a Hóman-szobor felállításában megtestesülő logikát, az a kormánynak már nem vállalható, a politikusok jobban értenek a kettős beszédhez vagy ahogy a miniszterelnök nevezi: a pávatánchoz.

Nem valószínű, hogy Szakály kormányzati utasításra tesz olyan kijelentéseket, amelyektől a kormánytagoknak a későbbiekben el kell határolódniuk. Ugyanakkor az a kormány, amelyik Szakályhoz hasonló személyt nevez ki, azt annak tudatában teszi, hogy az illető bármikor előállhat efféle nyilatkozatokkal.

Leave a comment

Make sure you enter the (*) required information where indicated. HTML code is not allowed.

Don’t miss out! Sign up to our mailing list for updates on the latest media monitoring highlights and our response to antisemitic speech.
Age
Please wait
SlideBar