logofrase2

 

logo

frase2

 

Items filtered by date: August 2016
Thursday, 04 August 2016 15:01

Jogfosztó-e a zsidókvóta?

Íírta: Ónody-Molnár Dóra

Ujjgyakorlat FINGERS HUWeisz Bela

A kormány alá tartozó történettudományi intézet vezetője úgy véli, hogy a zsidók egyetemi tanulmányait korlátozó 1920-as törvény nem volt jogfosztó intézkedés. Szakály Sándor botrányt kavaró kijelentésétől vezető kormánypárti politikusok is elhatárolódtak, de nem menesztették hivatalából. 

A nyilatkozat

Szakály Sándor, a kormány alá tartozó Veritas Történetkutató Intézet igazgatója néhány hete azt nyilatkozta a Budapest Beacon című újságnak, hogy a numerus clausust nem tartja jogfosztó törvénynek. A sokak által az első zsidótörvénynek tekintett jogszabályt 1920-ban fogadta el a magyar parlament, mértékadó történészek konszenzusa szerint elsősorban azzal a céllal, hogy a magyar felsőoktatásban és ennek következtében a különböző értelmiségi pályákon a zsidók számarányát jelentősen korlátozzák.

Szakály ellenben azt állítja, hogy az intézkedés nem a zsidók ellen irányult, mert a törvény a zsidó szót nem is említi. Az ő értelmezésében e törvénynek az volt a célja, hogy az egyes Magyarországon élő „népfajokhoz” és nemzetiségekhez tartozó egyetemi hallgatók arányszáma érje el az illető „népfaj” vagy nemzetiség országos arányszámát. A kvóta szerinte csak az első világháborút lezáró békeszerződés után Magyarországtól elcsatolt területekről érkező középosztálybeli magyar menekülteken akart segíteni, és bár kétségkívül korlátozta egyesek jogait, de „másoknak nagyobb lehetőséget biztosított”. 

A cáfolat

A fenti kijelentést azonnal megcáfolta több történész, köztük Romsics Ignác, aki ma Magyarországon az 1919 és 1944 közötti korszak legtekintélyesebb kutatójának számít. A szaktekintély egy nyilatkozatban leszögezte, hogy „a numerus clausus törvény szövegében ugyan valóban nem szerepel sem a zsidó, sem az izraelita kifejezés, ám a parlamenti naplóból, a törvény végrehajtási utasításából és a jogszabály gyakorlati alkalmazásából egyértelműen kiderül, hogy kizárólag az izraelita felekezet, illetve „nemzetiség” ellen irányult.” Romsics elmondta, hogy 1918 előtt Magyarországon teljes tanszabadság uralkodott, a felsőoktatásban az izraelita hallgatók aránya 30 százalék körül mozgott. A harmincas évek végére ez az arány 3-4, a negyvenes évek elejére pedig 2-3 százalékra csökkent, ami szerinte közelebb van a totális jogfosztáshoz, mint a jogkorlátozáshoz.

Az akadémikus professzor is megállapította, hogy ebben a kérdésben hosszú időn keresztül konszenzus volt: „Sokáig senki sem vitatta, hogy a numerus clausus – bár a korabeli sajtóban és a parlamenti vitában más szempontok is felmerültek – kifejezetten a hazai zsidóság ellen meghozott törvény volt. Az utóbbi években azonban megjelentek olyan álláspontok, amelyek ezt vitatják vagy legalábbis igyekeznek kisebbíteni a törvény diszkriminatív hatásait.” 

Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a korszak másik ismert kutatója is. Kovács M. Mária szerint akkoriban a kezdeményezők a nemzetközi figyelem miatt próbálták a törvény igazi célját elbújtatni, mert tisztában voltak azzal, hogy a nemzetiségi, vallási diszkrimináció árthat Magyarország külföldi megítélésének. „A törvényt éppen ezért fordított logikai sorrendben, jogi trükközéssel alkották meg: a megoldás Prohászka Ottokár püspök ötlete volt. Eszerint a zsidókvótát úgy kellett létrehozni, hogy a főszövegben a zsidókra egyáltalán ne történjen utalás. A főszövegben csak olyan szabály szerepeljen, amely egyaránt érvényes az ország az összes nemzetiségére és fajára, hogy ezzel elhárítható legyen a diszkrimináció vádja. (…) Egyetlen nehézséget kellett ehhez áthidalni. Azt, hogy a zsidókat – többségükben magyar anyanyelvűek lévén - a magyar jogrend nem nemzetiségnek, hanem felekezetnek tekintette. De megoldották. A végrehajtási utasításban kimondták, hogy ettől fogva 'az izraelitákat külön nemzetiségnek' kell tekinteni” – írja elemzésében

Kovács M. Mária határozottan cáfolja, hogy a törvény bármilyen szempontból is pozitív diszkriminációnak lett volna tekinthető, hiszen a keresztény fiatalok a numerus clausus bevezetése előtt semmilyen hátrányt nem szenvedtek a felvételeknél. Bár 1920 után a hallgatóknak már csak 6 százaléka lehetett zsidó, ettől még nem jelentkezett több keresztény diák az egyetemekre, emiatt „a húszas években valójában az ország egyetemei krónikus diákhiányban szenvedtek.” 

Ami a következményeket illeti, a történész így foglalta össze a numerus clausus hosszú távú hatását: „Az egyetemi zsidókvóta sok ezer zsidó fiataltól vonta meg a továbbtanulás lehetőségét azzal, hogy rést ütött az állampolgárok egyenlőségének elvén. Az egyetemi zsidókvótával legitimizált állami antiszemitizmus nevelte ki azt a politikai generációt, amely a harmincas évek végén a numerus clausus által ütött rést borzalmas szakadékká növelte fel és a magyar társadalmat hozzászoktatta ahhoz, hogy a zsidó állampolgárok állami eszközökkel üldözhetőek.” 

Kovács M. Mária úgy látja, hogy Szakály Sándor szavai „célirányosan bagatellizálják és ezáltal legitimizálják is a Horthy-korszak antiszemitizmusát.”

A hivatalos történész

Szakály Sándor 2014. január 1. óta vezeti a kormány által frissen létrehozott, a Miniszterelnökség alá tartozó és 260 millió forintos költségvetéssel rendelkező Veritas Intézetet. A történészszakma egyáltalán nem lelkesedett, amikor az új történettudományi intézet megalapítását bejelentették. Többen hangot adtak azon aggodalmuknak, hogy ennek az intézménynek nem az elfogultságoktól mentes tudományos kutatás lesz a feladata, hanem az Orbán-kormány hivatalos történelemszemléletének igazolása és propagálása. A bírálók szóvá tették azt is, hogy miközben a kormány ellehetetleníti az olyan valóban független műhelyeket, mint az 56-os Intézet, sok százmillió forintot költ az akadémiai rendszeren kívüli, szakmailag kétes értékű intézmények létrehozására. 

Szakály kinevezése viszont keveseket lepett meg. Egyes hírek szerint az intézetet eleve odaígérték neki. A jobboldali kötődését nyíltan vállaló történész kutatási témája a Horthy-korszak honvédsége, azon belül is annak katonai elitje. Az elmúlt évtizedben a tudományos kutatás helyett inkább az ismeretterjesztésre koncentrált. Publicisztikai tevékenységén érződik, hogy fontos számára a csendőrség negatív megítélésének megváltoztatása. A 2000-es évek elején a Duna TV kulturális műsorokért felelős alelnökként is tevékenykedett. 

Akadémiai nagydoktorijáról azt derítette ki az Index, hogy a korabeli magyar katonai vezetésről szóló szócikk-gyűjteményét először visszadobták, hogy „legalább egy előszóval bővítse ki”. Állítólag sokan így sem értették, hogy miképpen lehetett ez a dolgozat elég a doktori cím megszerzéséhez. „Disszertációként majdnem ugyanazt adta be, mint amivel több mint húsz évvel korábban doktorált, kész rejtély számomra, hogy ezzel át is engedték” – mondta egy neves történész az újságírónak, aki ehhez hozzátette, hogy a magyar tudományos művek tára szerint nincs idegen nyelvű idézettsége, és alig van idegen nyelvű írása.

Szakály Sándor tagja a Horthy-kultuszt ápoló Vitézi Rendnek, a ’90-es években rendszeresen fellépett a MIÉP-hez kötődő Bocskai Akadémia rendezvényein. A történész legfőbb politikai támogatójának a Horthy-korszakhoz büszkén vonzódó egykori miniszterelnököt, Boross Pétert szokás tekinteni.

Idegenrendészeti eljárás

Nem sokkal kinevezése után, Szakály hatalmas botrányt kavart egy – a mostanihoz hasonló – nyilatkozatával. Akkor úgy fogalmazott a Kamenyec-Podolszkijban történt, 1941-es tömegmészárlás kapcsán, hogy a 15 ezer zsidó meggyilkolásához vezető deportálás „idegenrendészeti intézkedés” volt.

E kijelentés miatt a magyarországi zsidó szervezetek és a baloldali ellenzéki pártok a leváltását követelték. A kormány erre nem volt hajlandó, ami – a Szabadság-téri emlékmű felállítása mellett – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Holokauszt-emlékévet a legnagyobb magyarországi zsidószervezet bojkottálta. 

Business as usual

Szakály mostani nyilatkozatának utóélete a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: 1. a kormánypárt tagja vagy a kormányhoz közel álló értelmiségi tesz egy vállalhatatlan kijelentést a 20. századi magyar történelem egy kényes témájában, 2. a baloldali pártok és a liberális értelmiség hevesen tiltakozik, esetleg a tudományos szaktekintélyek is hangot adnak ellenérzésüknek, 3. a kormánypárt valamelyik tagja óvatosan elhatárolódik, 4. a botrányos kijelentés hangoztatója a helyén marad.

Mindez annak a kormányzati identitáspolitikai stratégiának a következménye, amely a történelmi emlékezet manipulálását is a közösségi identitás formálására és a választói magatartás befolyásolására használja. Szakály két évvel ezelőtti és mostani nyilatkozatát is lehet úgy értelmezni, mint a kizárólag a kormánypártok által elfogadott új Alaptörvény sokat vitatott preambulumának védelmezését. A preambulumban szentesített, hivatalos történelemszemlélet azt sugallja, hogy Magyarország 1944-es megszállása olyan cezúrát jelentett, ami többek között a holokausztért viselt felelősséget is meghatározza. 

Az 1920-ban elfogadott numerus clausus vagy az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálás relativizálása mind azt az értelmezést szolgálja, hogy 1944 előtt, tehát amíg Magyarország szuverén volt, a zsidók tulajdonképpen biztonságban voltak, a zsidóüldözésről kizárólag a megszálló németek tehetnek, ezért a Horthy-korszak rehabilitálása nem kifogásolható.

Amit Szakály mond, összhangban áll ezzel. Legfeljebb kicsit túltolja a biciklit. Ahogy ő végigviszi a preambulumban, a szabadság-téri emlékműben, a Hóman-szobor felállításában megtestesülő logikát, az a kormánynak már nem vállalható, a politikusok jobban értenek a kettős beszédhez vagy ahogy a miniszterelnök nevezi: a pávatánchoz.

Nem valószínű, hogy Szakály kormányzati utasításra tesz olyan kijelentéseket, amelyektől a kormánytagoknak a későbbiekben el kell határolódniuk. Ugyanakkor az a kormány, amelyik Szakályhoz hasonló személyt nevez ki, azt annak tudatában teszi, hogy az illető bármikor előállhat efféle nyilatkozatokkal.

Published in Articles

A Tett és Védelem Alapítvány a magyar társadalom antiszemita előítéletességének vizsgálatával bízta meg a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézetet. A kutatás egyik konklúziója, hogy a lakosság mintegy harmada vall antiszemita nézeteket.

A Medián 2015 novemberében, immár harmadik alkalommal vizsgálta, hogy milyen nézeteket vallanak Magyarországon az emberek a zsidósággal kapcsolatban. Az 1200 fős mintán elvégzett felmérés során a kutatók személyesen keresték fel a válaszadókat. A rendszeresen elvégzett kutatás lehetőséget biztosít arra, hogy összehasonlító adatokhoz jussunk a vélemények alakulásáról.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy nagyon enyhe mértékben ugyan, de emelkedés mutatható ki az elmúlt évben az antiszemitizmus mértékében. A kutatócég szerint ez nem független az országban tapasztalható általános idegenellenességtől. 

graph1Forrás: zsido.com/Medián

Mint látható, 2015-ben a lakosság 26 százaléka egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy a „zsidók ellenszenvesek”.

A felmérés során az is bebizonyosodott, hogy az emberek nemigen tudtak felidézni az elmúlt évben olyan eseményt, amely a zsidósághoz kapcsolódott volna. - Csupán a megkérdezettek 11 százaléka volt képes konkrét, a híradásokban is szereplő történést felidézni az utóbbi 12 hónapból. Ennek megfelelően nyugodtan kijelenthető, hogy személyes érintettség hiányában a magyar választópolgárok érdeklődését nem keltik fel a zsidósággal kapcsolatos hírek, események. Ebből következően fontos megjegyezni, hogy a vizsgálat a megkérdezettek zsidósággal kapcsolatos attitűdjét igen, ám az általuk az egész kérdésnek tulajdonított jelentőséget már nem képes pontosan jelezni – összegezték sajtótájékoztatójukon a kutatók. 

- Míg az erősen antiszemita kategóriába 2013 során a lakosság 11, 2014-ben 13, a tavalyi évben pedig már 14 százaléka tartozott. A mérsékelt antiszemiták aránya a 2013-as 42 százalékról egy évvel később 41 százalékra csökkent, de 2015-ben visszaállt a 42 százalékos mértékre. Ezzel párhuzamosan az antiszemitizmustól teljesen mentes népesség aránya is apadni kezdett: a 2013-as 47 százalék 2014-ben 46 százalékra, 2015-ben pedig 44 százalékra esett vissza – olvasható a kutatási összefoglalóban. 

Az elmúlt 12 évben a „zsidók ellenszenvesek” megállapítással egyetértők aránya 9 százalékról 26 százalékra emelkedett. Ez a növekedés nem volt egyenletes. Az állítással egyetértők aránya 2010 után ugrott meg, egyik évről a másikra tíz százalékról 28 százalékra. Ez a kutatók szerint szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a Jobbik a 2010-es országgyűlési választáson eredményesen szerepelt, egyik legnagyobb ellenzéki pártként került be a parlamentbe. Az akkoriban az antiszemita beszédmódtól nem idegenkedő Jobbik parlamenti legitimációja az antiszemita beszédmód legitimációját is erősítette. A választás évét követően enyhén csökkenni kezdett a zsidókat elutasítók aránya, de a csökkenés 2013-ban újra növekedésbe fordult. 

Összességében kijelenthető, hogy a zsidóellenesség a társadalom egyharmadára jellemző. - Az erősen antiszemiták aránya a 2013-ban mért 20 százalékról 2015-re 23 százalékra nőtt. A mérsékelten antiszemita népesség aránya 2014-re az előző évihez képest 18 százalékról 10 százalékra csökkent ugyan, de 2015-ben ismét 12 százalékot ért el – áll az összegzésben.

graph2Forrás: zsido.com/Medián

Az antiszemitizmus mértékének növekedésével párhuzamosan más etnikumok elutasítottsága is nőtt. Az Európát sújtó krízis és a magyar kormány menedékkérőkkel kapcsolatos elutasító politikája miatt  a migránsok magasan az „ellenszenv-index élén végeztek”. A kutatásból az derül ki, hogy az antiszemitizmus mértéke együtt változik az idegenellenesség mértékével. Érdekesség, hogy az antiszemitizmus nem függ az emberek társadalmi hátterétől: a zsidóellenesség valamennyi társadalmi csoportra nagyjából hasonló mértékben jellemző.

graph3Forrás: zsido.com/Medián

Arányaiban legtöbb antiszemita választója a Jobbiknak van: a párt támogatóinak 40 százaléka erősen antiszemita, 19 százaléka mérsékelten az. A Fidesz szavazóinak 28 százaléka erőteljesen, 13 százaléka enyhébben zsidóellenes, ami azt jelenti, hogy minden 10 fideszes szavazóból négyen tekinthetők antiszemitának. A baloldalon is masszív antiszemitizmussal találkozunk: az MSZP támogatói esetében 21 százalék erőteljesen, 3 százalék enyhébben zsidóellenes. Az LMP választói körében 9-9, a DK esetén 7-11 százalék, míg a többi baloldali pártra az 5-5 százalékos érték a jellemző.

**************

Interjú Hann Endrével, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézetet vezetőjével

Hann portraitHann Endrével

- Milyen mértékben növekedett az antiszemitizmus az elmúlt években?

Elhanyagolható a növekedés. Semmiképpen sem mondható drámainak a változás.

- Elég drámai az antiszemitizmus mértéke növekedés nélkül is: a lakosság harmada vall antiszemita nézeteket.

A kutatásnál nem azt mérjük, amit az emberek gondolnak, hanem, amit mondanak. Ami valamilyen értelemben egy nyilvánosan vállalt vélemény. A kérdezőbiztos jelenti a nyilvánosságot. De, hogy belül mi van, azt nehéz pontosan kiszűrni. Ha a kutatás az antiszemitizmus erősödését mutatja ki, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyre több emberben vannak indulatok a zsidókkal szemben. Azt is jelentheti, hogy olyan a klíma, amikor ezt nyíltan ki lehet mondani. Persze, az már önmagában baj, ha olyan a klíma, hogy ilyesmit nyíltan ki lehet mondani. Más értelmezés szerint viszont az a jó, ha az emberek kimondhatják, amit gondolnak. 

- A „sorosozás”, a Hóman-szobor felállításának terve, a történeti hivatal vezetőjének kijelentései a numerus clausus-ról hatnak-e a közvéleményre, vagy ezek értelmiségi viták, amelyek nem jutnak el az átlagpolgárokhoz?

Nem nagyon hatnak széles körben, éppen ezért az egy nagy dilemma, hogy milyen erősen kell ezekre a jelenségekre az ellenzéki pártoknak vagy az értelmiségnek reagálnia. Hiszen a reagálás miatt esetleg olyanok is értesülnek ezekről a kijelentésekről, akik amúgy nem hallották. Szerintem azonban nem szabad hallgatni. Orbán például azt mondta, hogy „mi”, mármint a Fidesz, „nem vagyunk kommuna és nem vagyunk kibuc”. Barátaimmal is vitába keveredtem azzal kapcsolatban, hogy ezt vajon lehet-e antiszemita kijelentésnek minősíteni. A mondatot valaki úgy is hallhatja, hogy „mi nem vagyunk se kommunisták, se zsidók”. Orbán ezt pávatáncnak nevezi, egyszerre beszél ide is, meg oda is. Egyszer felveszi a kalapot, elmegy a zsinagógába, és a leghatározottabban kijelenti, hogy nem tűrjük az antiszemitizmus semmilyen formáját, máskor kacsint egyet a jobbikos szavazóknak. Egyfolytában folyik a harc az erre fogékony szavazókért. 

- A Medián legutóbbi mérése alapján azt mondhatjuk, hogy ez egy sikeres stratégia. A népesség 37 százaléka támogatja a kormánypártot, ezzel több biztos szavazója van, mint az összes többi pártnak együttvéve.

Sikeres, szerintem is. Az egésznek az a legsötétebb része, hogy a propagandagépezet folyamatosan  érzékenyíti a közönséget. Vajon, mi jut eszükbe az embereknek, amikor Soros Györgyöt vádolja a kormány? 

- Valószínűleg: Amerika, kapitalista, zsidó, idegenszívű, magyarellenes - ezek összefüggő toposzok.

Érdemes lenne megkutatni, hogy a „sorosozást” mennyire értelmezik az emberek zsidózásnak. A bankározásról is nyilván sokan asszociálnak a zsidókra. Ez egy nagyon veszélyes játék. A fő problémának Orbán játszmáit tartom. Az nyilvánvaló, hogy elitcserére törekszik, hogy a „mi embereink” vegyék át a kulcspozíciókat attól a régi garnitúrától, amely nagyrészt a rendszerváltáskor, a privatizáció során, de mégiscsak a régi nomenklatúra maradványaként került pozícióba. A jobboldalon az új elitet nemzeti burzsoáziának hívják. Szemben, ugye, a nem nemzetivel. A radikálisok azt mondják, mindent a zsidók tartanak kézben. Orbán csomó dolgot átvett ebből a gondolkodásból. Újabban már a háttérhatalom kifejezést is használta. Eddig kizárólag az összeesküvés-hívő szélsőségesek háttérhatalmaztak. 

- De abban még ellenzéki körökben is mindenki egyetért, hogy Orbán maga nem antiszemita.

Valóban, sokan mondják, még baloldali értelmiségek is, hogy Orbán nem antiszemita. Mindegy. Az a lényeg, hogy egyre bátrabban játszik ezzel a kártyával. Lehet, hogy sikeresen teszi és tényleg elviszi a Jobbiktól a frusztrált tömegeket.

- A Jobbik a fiatalok körében sokkal népszerűbb, mint a Fidesz. Őket a lebegtetett zsidózással meg lehet fogni?

A legutóbbi felmérésen megnéztem az életkori rétegződést. Egyértelműen a DK szavazótábora a legidősebb. Hatvan körüli a szavazói átlagéletkora. Az MSZP-é 50-55, a Fideszé megfelel az országos átlagnak, ami 46 év. A Jobbik pedig látványosan 40 alatti. Ami érdekes, hogy az antiszemitizmustól nem mentes egyik politikai tábor sem. Az MSZP-sek körében is számos ember osztja ezeket a nézeteket. A Jobbik körében a legtöbben. De ugyanolyan érdekes a fordítottja: a jobbikosok körében is vannak sokan, akik egyáltalán nem nevezhetők antiszemitának. A Jobbik egy meglehetősen heterogén társaság. Elsősorban szociális indulatok jellemzik őket, amit persze adott pillanatban könnyű a zsidók ellen fordítani. Miközben a Fidesz ezzel a témával játszik, meglepő módon, a Jobbik mintha el akarna távolodni ettől az iránytól. 

- Nem okozhatja Orbán beszédmódjának változását éppen az, hogy a Jobbik stratégiát váltott és megpróbálja középre pozícionálni magát? 

Ilyen váltásokhoz a szavazóknak elég lassú a reakcióidejük. Eddig sem feltétlenül az antiszemitizmus volt a fő mozgósító eszköz. A szociális indulat elsősorban a cigányok ellen irányul. De, Orbánt a Jobbikkal folytatott játszma óhatatlanul kettősbeszédre kényszeríti. Szakály Sándor kijelentése, miszerint a numerus clausus nem volt jogfosztó törvény, jó példa erre. Egyfelől a kormány egyik tagja kijelenti, hogy elhatárolódik attól a kijelentéstől. Másfelől az igazgatót mégis a helyén hagyják. Mi az, hogy egy kormányzati felügyelet alá tartozó intézmény élén álló igazgatótól elhatárolódik a kormány? Ha elhatárolódik, miért nem váltja le? Ez körülbelül olyan, mint amikor Lázár János „magánemberként” azt mondja, hogy kilépne az Európai Unióból. 

- A menekültválság változtatott a társadalom toleranciaküszöbén?

Igen. Volt egy kutatásunk tavaly ősszel, a nagy menekülthullám után, ahol azt mértük, hogy kicsit csökkent az antiszemitizmus, de felerősödtek az idegenekkel kapcsolatos ellenérzések. Elsősorban az arabokkal és feketékkel szemben.  De ezt nem gondolom tartósnak.

Published in Articles
Don’t miss out! Sign up to our mailing list for updates on the latest media monitoring highlights and our response to antisemitic speech.
Age
Please wait
SlideBar