logofrase2

 

logo

frase2

 

Monday, 01 August 2016 14:21

Úgy értik, de nem mondják

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

meaning hungarian large

Szilágyi Anna

Anélkül is meg lehet fogalmazni dolgokat, hogy ténylegesen kimondanák őket. Ezekben az esetekben az üzeneteket csak sugalmazzák, burkoltan közlik — vagy ahogyan a brit tudós, Paul Grice nevezte a kommunkációnak ezt a formáját — implikálják.     

A hétköznapokban mindannyian gyakorta élünk az implikáció eszközével. A legtöbb esetben könnyűszerrel kódoljuk és fejtjük meg az implikációkat. Ha közlöm édesanyámmal, hogy „szomjas vagyok’’, érteni fogja, hogy egy pohár vizet szeretnék inni. Ha egy összejövetelt szervezünk, és azt mondom a barátaimnak, hogy „Kati túl sokat beszél’’, tudni fogják, hogy nem akarom Katit meghívni az összejövetelre. 

A politikusok és a sajtó is használnak implikációkat. Egy szalagcím, amely arról tájékoztat, hogy az amerikai elnök kihagy egy külföldi látogatást, azt implikálhatja, hogy az USA és a szóban forgó állam viszonya megromlott a közelmúltban. 

Fontos tudni, hogy az implikáció eszközével magánbeszélgetésekben és nyilvános beszédhelyzetekben egyaránt vissza lehet élni. Az implikációk segítségével a beszélők — akarva vagy akaratlanul — kellemetlen, vitás, becsmérlő vagy sértő üzeneteket büntetlenül közölhetnek másokkal. A dolog egyszerűen működik: az implikáció olyan dolgok kimondását teszi lehetővé a beszélők számára, amelyeket egyébként nem, vagy csak vonakodva fogalmaznának meg nyíltan, ki nem mondott szavakat ugyanis meglehetősen nehéz valakin számon kérni.  

Ez a fő oka annak, hogy az antiszemita beszédben is gyakoriak az implikációk. Ha a zsidó-ellenes gyűlöletnek implikációk és nem egyenes beszéd útján adnak hangot, a beszélőknek nem feltétlenül kell felelősséget vállalniuk szavaikért. 

A BBC egyik közelmúltbéli rádióműsorában egy betelefonáló például így fogalmazott: „Az amerikai vállalatok, a média 80 százaléka zsidók tulajdonában van.” Ennek a kijelentésnek nem annyira a tényleges, mint inkább az implikált jelentése a figyelemreméltó. Azzal, hogy azt állította, hogy a zsidó származású emberek többségben vannak az amerikai médiavállalkozások irányítói között, a betelefonáló egy antiszemita klisét elevenített fel, nevezetesen, hogy a zsidók ellenőrzésük alatt tartják és cenzúrázzák a sajtót, így manipulálva a nyilvánosságot. Ebben az esetben az implikáció egyértelműnek tűnik, de mivel a klisét csak sugalmazták, nem pedig megfogalmazták, nehéz lenne a beszélőt felelősségre vonni a benne foglalt − implikált − állításért.    

Az antiszemita beszédben az implikációkat gyakran zsidó-ellenes összeesküvés-elméletek terjesztésére használják. Ilyenkor, az üzenet megfejtését ilyen kérdések szokták támogatni: „nem találja különösnek/meglepőnek, hogy…” Számos, a Get the trolls out! megfigyelői által dokumentált incidens a manipuláció e formáját példázza.   

Egy önmeghatározása szerint „alternatív” információkat közlő weboldal Franciaországban a 2015. november 13-i terrortámadásokat követően cikket jelentetett meg. Zsidó-ellenes összeesküvés-elméleteket elevenítve fel, az írás, amelyet több mint négyezren láttak, azzal vádolta meg Izraelt és a cionistákat, hogy manipulálják a francia politikát. A szerző ezzel a kérdéssel zárta cikkét: „Hogyan lehetséges, hogy a zsidókat tájékoztatták november 13 reggelén a fenyegtő támadásokról?” Az írás vége formailag csakugyan kérdésnek felelt meg, valójában azonban a cikk szerzője egy önkényes, hamis állítást fogalmazott meg: „A zsidókat tájékoztatták november 13 reggelén a fenyegető támadásokról.” 

Azzal, hogy egy vádat kérdés formájában tálalt, a szerző azt a hamis benyomást keltette, hogy önkényes, hamis megállapítása igaz. A szóban forgó vád ráadásul implikáció, amely antiszemita sztereotípiákat hív elő. Az implikált üzenet az, hogy a zsidók „ördögiek”, „cinikusak”, és „világ-összeesküvés szervezői”. Bár az állítás önmagában is előhívja ezeket a sztereotípiákat, kérdésként való tálalása kifejezetten ösztönzi az olvasókat, hogy fejtsék meg az üzenetet. 

Egy hasonló, görög példát is érdemes megemlíteni. Panos Leliatsos, a Független Görögök párt volt tagja, a párizsi terrortámadás után a következő üzenetet posztolta a Facebookon: „Három hónappal ezelőtt Jeruzsálem vezető rabbija arra kérte a francia zsidókat, hogy hagyják el az országot, 9000 zsidó ment el [Franciaországból] Izraelbe. Mond ez valamit?” Ebben az esetben egy állítást követ egy kérdés. A kérdés szerepe, hogy az állítás által implikált antiszemita klisékre úgy vezesse rá az olvasót, mintha ő maga fejtené meg a kérdést. Az implikáció az, hogy a zsidók titkos, ártalmas konspirációs tevékenységet folytatnak és csak magukkal törődnek, hidegen hagyja őket a nem-zsidók élete.  

Egy mondatnak gyakran nem a kimondott, hanem az implikált értelme hordozza a „tényleges” jelentést. Bár az implikációkat viszonylag könnyű megfejteni, tetten érni már nehezebb őket, hiszen lényegüknél fogva rejtettek. Ez teszi az implikációt az antiszemita és egyéb manipulatív beszédek különösen hatásos eszközévé. 

Leave a comment

Make sure you enter the (*) required information where indicated. HTML code is not allowed.

Linguistic Self-Defence Guide Against Antisemitism

Don’t miss out! Sign up to our mailing list for updates on the latest media monitoring highlights and our response to antisemitic speech.
Age
Please wait
SlideBar