logofrase2

 

logo

frase2

 

Monday, 01 August 2016 14:52

A Holokauszt tagadása és jelentőségének lekicsinylése

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

holocaust denial hungarian large

Szilágyi Anna

Bár a náci Németország és kollaboránsai által elkövetett népirtás, amely hatmillió zsidó ember életébe került, történelmi tény, az antiszemita beszédben a holokauszt megtörténtét rendszeresen tagadják vagy jelentőségét kisebbítik. Ebben a cikkben a holokauszt tagadásának és relativizálásának leginkább bevett formáit vesszük számba1.

1. Egyes beszélők azzal kicsinylik le a zsidó népirtás jelentőségét, hogy nem megfelelő, informális kifejezésekkel utalnak rá. 2016 márciusában például a brit Munkáspárt azért zárta ki egyik tagját, mert az illető antiszemita cikkeket jelentetett meg az interneten. A politikus egyebek mellett megkérdőjelezte, hogy a zsidó népirtásnak valóban aggasztania kellene a nyilvánosságot. Cikkében a „holokauszt miatti lelkifuri [guilt-tripping]” szükségességét vitatta. Ebben az esetben az informális nyelvhasználat azt üzeni, hogy a beszélő nem veszi komolyan a témát, lekicsinyli jelentőségét. Az angol „guilt-tripping” kifejezést leginkább magánéleti helyzetekre használják. Csakugyan ez a megfelelő kifejezés, ha lelkiismeretfurdalást érzünk amiatt, hogy elfelejtettük felhívni egy barátunkat. Egy hatmillió ember életébe kerülő genocídium kapcsán azonban egyáltalán nem megfelelő és otromba gesztus a kifejezés használata.  

2. A nyilvánosság pontosabb fogalmakat szerezhet a genocídiumról — amely az ENSZ definíciója szerint „valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával elkövetett” tetteket jelenti —, ha a holokausztot más népirtásokkal együtt tárgyalják. Akadnak azonban olyan beszélők, akik azzal a feltett szándékkal vetik össze a holokausztot egyéb népirtásokkal, hogy lebecsülhessék hatmillió zsidó módszeres meggyilkolásának jelentőségét. Nagy-Britanniában például egy rádiós műsorban egy betelefonáló így fogalmazott: „Holokausztok voltak bőven.” A zsidó népirtás többes számba tételével („Holokausztok”) a betelefonáló célja az volt, hogy a tömeggyilkosság jelentőségét lekicsinyelje.   

3. Más esetekben, az áldozat-bántalmazó viszony megfordításának egyik altípusával állunk szemben, amit népirtás-megfordításnak nevezhetnénk. Ilyen esetekben a népirtás áldozatául esett zsidókat vádolják genocídium elkövetésével. Közel ötvenezer görög zsidó pusztult el a náci haláltáborokban. Ehhez képest 2016 januárjában a szélsőjobboldali görög újság, az Elefteri Ora, a Római Birodalomban leigázott zsidó népnek a szabadságáért kitört felkelését tálalta népirtásként, mivel az a rómaiak és a görögök elleni attrocitásokkal is együttjárt. Az újság megtévesztő módon „a zsidók által a görögök ellen elkövetett óriási tömegmészárlásról” adott hírt címlapján.     

4. Az áldozat-támadó viszony megfordításának egy másik bevett formája, amikor a beszélők arról panaszkodnak, hogy sokallják a holokausztról való beszédet. Az angliai Bradford volt polgármestere a Twitteren egy olyan képet továbbított, amelyen ez a felirat szerepelt: „Az oktatási rendszered csak Anna Frankról és a Hitler által meggyilkolt hatmillió cionistáról beszél…” Az üzenet a zsidó kiváltságosság és manipuláció antiszemita kliséit elevenítette fel. Ilyenformán a hatmillió haláltáborokban meggyilkolt zsidó ember helyett azokra a diákokra (és állampolgárokra) osztotta az áldozat szerepét, akik az iskolában a holokausztról kénytelenek tanulni (arról nem is beszélve, hogy az üzenetben félrevezető módon „cionistákként” azonosította a zsidó népet). Ez a manipulatív megfordítás is trivializálta a holokausztot.  

5. A zsidó népirtás lekicsinylésének implicit formája, amikor az 1920-as, 30-as és 40-es években aktív, szélsőjobboldali, fasiszta és náci politikai szereplők tevékenységét elismerő szavakkal, a holokausztra való hivatkozás nélkül méltatják. Bár nem kerül nyílt kimondásra, ezekben az esetekben az az üzenet, hogy a zsidók elpusztításának nincs vagy csak csekély jelentősége van. A magyar szélsőjobboldali párt, a Jobbik egyik tagja például Gömbös Gyulát — aki egy szélsőséges, antiszemita szervezet vezetője volt az 1920-as években, és Magyarország miniszterelnökének posztját töltötte be 1932 és 1936 között — „államférfiként” méltatta egy Facebook-posztban. Gömbös Gyula ugyan meghalt 1936-ban, a holokausztot megelőző évtizedekben azonban kulcsfontosságú szerepet játszott az antiszemita közhangulat felkeltésében Magyarországon. „Államférfinak” titulálva Gömböst a Jobbik politikusa ezt a történelmi hátteret semmibe vette és ezzel lekicsinyelte a genocídiumot.   

Eddig olyan beszédstratégiákat vettünk számba, amelyek elsősorban lebecsülik, lekicsinylik a zsidó népirtás jelentőségét. Vannak azonban, akik a genocídiumot nyíltan tagadják. Ahogyan a következő két példa is szemlélteti, többnyire szélsőséges túlzások, a „felsőfok” használata jellemzi ilyenkor a szövegeket:  

1. A holokauszt tagadására példa ez a Twitter-üzenet: „Senki sem képes arra, hogy Auschwitzban vagy akárhol máshol legalább egyet mutasson nekünk ezekből a kémiai vágóhidakból.” Ez a személy azt szerette volna hangsúlyozni, hogy a zsidók genocídiuma teljes hazugság. A Twitter-üzenetben a két általános névmás (“senki” és “akárhol”) a fokozás eszközei. Az üzenet tagadja azt a történelmi tényt, hogy a nácik gázkamrákban pusztították el zsidó áldozataikat a koncentrációs táborokban. A névmások megerősítik ezt a valótlan állítást, hamisan azt sugallva, hogy soha senki nem látta a gázkamrákat és nincs olyan hely, ahol ezek láthatóak lennének. 

2. Egy politikai aktivista Belgiumban „hoax-gázkamrákról” beszélt, amelyeket „Hollywoodban építettek 1946-ban Steven Spielberg jóváhagyásával.” Ez az állítás négyszer is tagadja a holokauszt megtörténtét. A „hoax-gázkamrákra” való hivatkozás azt jelenti, hogy a gázkamrák létezése olyan hazugság, amit mások manipulálására találtak ki. Az évszám — „1946”— azt üzeni, hogy gázkamrák nem létezhettek, hiszen azokat a második világháború után építették. A hivatkozások „Hollywoodra” and “Spielbergre” azt sugallják, hogy a holokauszt csupán fikció, nem történt meg. 

Gazdag retorikai eszköztár támogathatja a hatmillió zsidó életébe kerülő genocídium, a holokauszt jelentőségének lekicsinylését vagy megtörténtének tagadását. Ezek durva, otromba eszközök, amelyek a téves információk valamint a gyűlölet terjedését segítik.

1.  Mivel a görög holokauszt szó eredeti jelentése szerint az „áldozati felajánlás” kultikus eseményére utal, sokan határozottan kifogásolják a kifejezés használatát: a zsidók elpusztítása nem „felajánlás” volt. Éppen ezért Izraelben és az Izraelen kívüli zsidó közösségekben többnyire a shoa kifejezéssel élnek. Ez a héber erdetű szó „megsemmisítést”, „pusztító forgószelet” jelent és már a háború idején használták a nácik által Lengyelországban elpusztított zsidókkal kapcsolatban. (Overcoming Antisemitism - Handbook for Educators - CEJI 2012).

Leave a comment

Make sure you enter the (*) required information where indicated. HTML code is not allowed.

Linguistic Self-Defence Guide Against Antisemitism

Don’t miss out! Sign up to our mailing list for updates on the latest media monitoring highlights and our response to antisemitic speech.
Age
Please wait
SlideBar