logofrase2

 

logo

frase2

 

Items filtered by date: August 2016
Thursday, 04 August 2016 10:24

Les Faux Héros

Notre Guide Linguistique d’Auto-Défense Contre l’Antisémitisme se donne pour objectif d’identifier et de faire face aux manipulations en cas de propos antisémites. Tout en nous appuyant sur des exemples réels recensés par les observateurs de Get the Trolls Out, nous mettons en lumière les subtiles technique du discours antisémite, alliant rhétorique, appel à la haine et à la discrimination envers les Juifs. 

heroism french large

Par Anna Szilagyi 

Bien qu’il n’y ait rien d’héroïque à répandre la haine et à tenir des propos discriminants, nombreux sont ceux qui se font enjôler par l’antisémitisme car les agresseurs lui donnent des allures d’exploit. Dans les discours antisémites, les Juifs - c’est à dire la communauté que l’on attaque - sont représentés comme des agresseurs, alors que ceux qui les dénigrent s’approprient le rôle des victimes. Cette inversion des rôles est souvent renforcée à l’aide de procédés rhétoriques pour donner l’impression que les non-Juifs sont non seulement les victimes des Juifs, mais qu’en plus ils résistent à leurs agresseurs de manière héroïque.  

Dans le cadre de discours antisémites, pour donner une impression héroïque tout en exprimant un refus , les agresseurs emploient fréquemment des tournures négatives. En février 2016 par exemple, l’abbé Methodios du Monastère d’Esphigmenou, en Grèce, s’est exprimé lors de deux rassemblements antisémites. Il a déclaré pendant le premier rassemblement d’Athènes : « Nous [le peuple grec] n’avons pas besoin de leur [le peuple juif] argent… Nous n’avons pas besoin de leur argent ! ». Plus tard, le même mois, il a tenu des propos similaires à Thessalonique : « Nous n’acceptons pas l’argent des Juifs ». Dans le deuxième cas, l’abbé déclare que son monastère n’accepte pas d’argent en provenance de l’Union européenne – qu’il identifie comme une institution juive – pour ses travaux de restauration. 

Lorsque les agresseurs antisémites emploient des tournures négatives, ils trompent leurs lecteurs/auditeurs en leur faisant croire qu’ils rejettent des éléments réels alors qu’en réalité ces éléments n’existent pas. C’est justement la tournure négative qui donne à ces éléments ou situations cet aspect réel et tente de les rendre « crédibles ». Par exemple, les « refus » dramatisés de l’abbé ont donné l’impression – incorrecte – que les Juifs essayaient d’acheter le peuple grec en général et plus particulièrement sa communauté monastique. De plus, en « rejetant l’argent des Juifs », l’abbé se fait passer ainsi que l’ensemble des Grecs non-juifs pour des victimes-héros pour qui les valeurs morales importent plus que l’argent, puisque dans sa vision antisémite il décrit les Juifs comme des entrepreneurs oppressants. 

Lors du rassemblement de Thessalonique, l’abbé Methodios a ajouté : « Nous ne sommes pas des animaux, nous sommes des êtres humains et Dieu nous a fait libres. Nous ne sommes pas les esclaves des Juifs ». Dans cette déclaration, les tournures négatives peuvent notamment laisser penser que les Juifs considèrent et traitent les Grecs comme des animaux et qu’ils les assujettissent. Même si ces suppositions ne reflètent pas la réalité, elles sont fortement renforcées par la répétition de tournures négatives.  

En janvier 2016, le député du parti d’extrême droite l’Aube Dorée a conseillé aux Grecs de « ne pas avoir peur de prononcer le mot « Juif(s)». Ce sont nos pires ennemis ». Ici, l’emploi de la forme négative implique que les Juifs persécutent le peuple grec en les menaçant. Par ailleurs, en encourageant les Grecs à oser prononcer le mot « Juif(s) », l’homme politique présente l’antisémitisme comme un acte héroïque.  

Le 16 novembre dernier, lors d’un comité de conseil citoyen en Hongrie, le représentant du parti au pouvoir, le Fidesz, et le maire de la ville de Szentgotthárd ont également tenu des propos antisémites aux apparences héroïques. L’homme politique hongrois a réagi aux attentats de Paris : « Ce qu’il s’est passé à Paris est la preuve que certains milieux d’affaires et, j’ose le dire, certains milieux d’affaires soutenus par l’Etat d’Israël, essayent de monter l’Europe chrétienne contre l’islam ». Ici, au lieu d’utiliser la négative, le politique a employé l’expression « j’ose le dire », ce qui donne l’idée que prononcer ces propos antisémites est un acte courageux. 

Le rôle trompeur de la victime-héros est un élément clé de l’antisémitisme visant à séduire et à attirer de nouveaux adeptes. Ne tombez pas dans le piège, l’héroïsme mensonger contenu dans les discours antisémites cherche à encourager le racisme et la discrimination.

Wednesday, 03 August 2016 18:11

Appellations Mepristantes & Injurieuses

Notre Guide Linguistique d’Auto-Défense Contre l’Antisémitisme se donne pour objectif d’identifier et de faire face aux manipulations en cas de propos antisémites. Tout en nous appuyant sur des exemples réels recensés par les observateurs de Get the Trolls Out, nous mettons en lumière les subtiles technique du discours antisémite, alliant rhétorique, appel à la haine et à la discrimination envers les Juifs. 

labels french large new

Par Anna Szilagyi

Les mots que nous employons pour désigner d’autres personnes peuvent avoir des répercussions importantes. Dans le cas du discours antisémite, les références faites à l’égard du peuple juif sont méprisantes et injurieuses. La liste des mots péjoratifs utilisés à leur égard est presque sans fin. Vous trouverez dans cet article les stratégies rhétoriques les plus répandues et les plus manipulatrices utilisées par les agresseurs antisémites. 

Emploi de mots familiers inappropriés 

Le plus souvent, les agresseurs emploient des termes injurieux. En décembre dernier par exemple, lors d’une émission de radio au Royaume-Uni, un auditeur a fait référence aux Juifs orthodoxes comme : « les gars avec les chapeaux et les bouclettes ». Au lieu d’identifier les Juifs orthodoxes en employant une terminologie plus adéquate relevant du milieu religieux, l’auditeur a utilisé un registre de langue familier, des mots informels (« gars »), et les a qualifiés selon sa propre perception, en offrant une comparaison généraliste et réductive. Il s’agit d’un cas de profanation : les Juifs orthodoxes, et plus globalement le judaïsme, sont dénigrés d’une manière irrespectueuse et stéréotypée.

Métonymies

Encore au Royaume-Uni, quelques mois plus tard, en février 2016, Alex Chalmers, le co-président du Club Travailliste de l’Université d’Oxford (OULC), a démissionné après avoir dénoncé la présence significative d’antisémites parmi les membres du club. Dans un poste Facebook, il a donné des exemples de comportements antisémites qu’il a pu observer au sein du club. Parmi ceux-ci, on peut lire : « dire à tout va le mot « sio » (un terme souvent utilisé pour désigner les Juifs dans des sites gérés par le Ku Klux Klan) ». 

« Sio » (« Zio ») est l’abréviation de « sioniste » (« Zionist »). Dans les discours haineux à l’égard des Juifs, les termes « sioniste » et « sio » fonctionnent comme des métonymies. Lorsque les agresseurs emploient cette figure de style, ils remplacent un concept par un autre avec lequel il est mis en rapport. Dans l’actualité il n’est pas rare de faire référence à la « Maison Blanche » pour parler du président américain, ou de « Beijing » pour désigner le gouvernement chinois, par exemple. Alors que l’adjectif « sioniste » n’est pas péjoratif – il désigne une personne favorable à l’Etat juif indépendant d’Israël, dans les discours antisémites, les termes « sioniste » et « sio » font en réalité référence à la communauté juive dans son ensemble. Les agresseurs se servent de ce procédé rhétorique pour présenter leur haine envers les Juifs comme une critique légitime du sionisme. 

Abréviations 

La forme abrégée « sio » a également une connotation péjorative. Les abréviations relèvent souvent du registre familier et expriment généralement l’informalité. Cependant, dans les discours haineux envers les Juifs ou dans lesquels sont exprimées d’autres formes de racisme, le recours aux abréviations s’effectue fréquemment de manière abusive. Comme dans le cas de « sio », les abréviations induisent un manque de respect délibéré. Ici, l’intention des agresseurs était de brimer la dignité des personnes à qui ils faisaient référence. 

Métaphores

Comme l’a démontré un récent incident en Grèce, les métonymies ne sont pas les seules figures de style pouvant être utilisées dans le cadre d’interpellations méprisantes et injurieuses. En janvier 2016, un militant politique grec a affirmé dans un article de blog que les Juifs étaient en train de fuir les Etats-Unis et l’Europe pour gagner l’Etat d’Israël après avoir généré des conflits nationaux et encouragé le terrorisme. Evoquant les stéréotypes antisémites du complot mondial des Juifs, de leur cynisme et de leur lâcheté, l’auteur de l’article a ajouté : « Ces rats sont en train de quitter le navire en détresse ». Ici, l’auteur emploie une métaphore pour se référer aux Juifs, ce qui lui permet de dissimuler les vrais sujets du message. Les métaphores sont des éléments de communication qui doivent être utilisés avec prudence. En utilisant le mot « rats » pour désigner les Juifs, l’auteur du poste suggère que les Juifs ne sont pas humains et cherche à faire naître un sentiment de dégoût chez ses lecteurs. Les nazis, comme d’autres régimes génocidaires, comparent fréquemment leurs victimes à des animaux que l’on associe à la saleté, à des maladies ou qui peuvent faire office de nourriture. Cela leur permet de représenter l’horreur du génocide avec des termes rationnels, le légitimant tel un « pesticide » nécessaire pour la société. 

Il convient de rester prudent  lorsqu’une personne fait référence à des Juifs ou à d’autres personnes de manière imagée ou détournée. Ces appellations peuvent être injurieuses, blesser les personnes en question, et encourager la discrimination et la violence à leur égard.

Tuesday, 02 August 2016 12:00

Hamis hősiesség

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

heroism hungarian large

Szilágyi Anna

Bár a gyűlölet és a kirekesztés népszerűsítésében nincsen semmi hősies, sokan azért találják vonzónak az antiszemita beszédet, mert szószólói megtévesztő módon rettenthetetlen bátorságot követelő szókimondásnak állítják be. Az antiszemita beszédben a zsidó emberek, akiket valóságos támadás ér, támadókként vannak megjelenítve, míg az áldozat szerepét a tényleges támadók öltik magukra. Az áldozat-támadó viszony megfordítását gyakran további retorikai trükkök támogatják, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a nem-zsidók nem csupán a zsidók áldozatai, hanem olyan áldozatok, akik hősiesen ellenállnak támadóiknak.   

Az antiszemita beszédben a hősiesség látszatát gyakran olyan elutasító állítások hívják elő, melyekben tagadószavak (például: „nem”, „ne”, „nincs”) szerepelnek. 2016 februárjában Görögországban például az Esfigmenou kolostor apátja, Elder Methodius két antiszemita gyűlésen is felszólalt. Először Athénban, ahol így fogalmazott: „Nekünk [görög embereknek] nincs szükségünk az ő [a zsidó emberek] pénzére... Nincs szükségünk a pénzükre!” Az apát később Thesszalonikiben, egy másik gyűlésen is hasonlóan fogalmazott: „Nem fogadunk el zsidó pénzt!” Ebben az esetben az apát arra utalt, hogy kolostora nem fogad el támogatást az általa zsidó intézményként azonosított Európai Uniótól felújítási munkálatokra. 

A tagadó mondatok esetében a retorikai trükk az, hogy a beszélők „bátran” nem-létező dolgokat utasítanak vissza. De éppen a tagadó szerkezetnek köszönhetően úgy tűnhet, mintha valóságos dolgokról beszélnének. Az apát drámai „kirohanásai” például azt a hamis benyomást keltették, hogy a zsidó emberek „meg akarják venni” a görög embereket és az ő kolostorát. Továbbá, a „zsidók pénzének visszautasításával” az apát önmagát és a nem-zsidó embereket hősiesen ellenálló áldozatok szerepében tüntette fel, akiknek az erkölcsi értékek többet számítanak mint a pénz, miközben a zsidó embereket pénzéhes elnyomóknak állította be.  

A Thessalonikiben tartott gyűlésen Methodius apát azt is kijelentette: „Nem vagyunk állatok, emberi lények vagyunk, Isten szabadnak teremtett bennünket. Nem vagyunk a zsidók rabszolgái.” Ebben az esetben a tagadó mondatoknak köszönhetően a szónok a közönséggel egy sor teljesen önkényes állítást hitethetett el, köztük azt, hogy a zsidó emberek a görögöket állati és rabszolga sorban tartják. Még ha ezek az állítások a valósággal köszönőviszonyban sincsenek, a tagadó szerkezet hatásos módon valósnak tüntethette fel őket. 

2016 januárjában a szélsőjobboldali Arany Hajnal Párt Görögországban így buzdította a görögöket: „Ne féljetek kimondani a “zsidó” szót. Ők a legnagyobb ellenségeink.” Ebben az esetben a tagadó szerkezet azt sugallta, hogy a görögök nemcsak áldozatai az őket fenyegető zsidóknak, de megfélemlített áldozatai, akik ellenségeiknek még a nevét is félnek kimondani. Aki tehát „ki meri” mondani a görögök „legnagyobb ellenségeinek” nevét, azaz „zsidóknak” nevezi őket, az hősiesen cselekszik. A politikus úgy állította be az antiszemita beszédet − saját antiszemita beszédét is −, mint hősies cselekedetet.  

Magyarországon 2015 novemberében Szentgotthárd kormánypárti polgármestere szintén hősiességként tálalta saját antiszemita megjegyzéseit egy testületi ülésen. A magyar politikus így kommentálta a franciországi terrorcselekményeket: „…Annyit tőlem mindenki fogadjon el, hogy az, ami Párizsban történt, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos üzleti körök, és én itt kimondom, aminek a hátterében nagy valószínűséggel akár a zsidó állam is állhat, a keresztény Európát az iszlám ellen akarja hangolni…” Ebben az esetben a tagadó szerkezet helyett az „én itt most kimondom” kijelentés sugallta, hogy a beszélő „bátorságról” tesz tanúbizonyságot antiszemita klisék felsorakoztatásával.   

A hősies áldozat megtévesztő módon megrajzolt alakja olyan kulcsfontosságú elem, amely miatt sokan vonzónak találják az antiszemitizmust. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni. Hamis hősiességével az antiszemita beszéd a rasszizmust és a diszkriminációt szolgálja. 

Tuesday, 02 August 2016 11:28

Becsmérlő, bántalmazó megnevezések

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

labels hungarian large

Szilágyi Anna

Döntő jelentősége van annak, hogy hogyan nevezünk meg másokat. Az antiszemita beszédben a zsidó emberekre becsmérlő és agresszív módon hivatkoznak. A kirekesztő címkék listája szinte végtelen. Ebben a cikkben a leginkább bevett, retorikailag „furfangos” megnevezéseket vesszük számba.  

Nem megfelelő, informális cimkék 

A beszélők megsérthetik mások méltóságát, ha nem megfelelő, informális terminusokban nyilatkoznak róluk. 2015 decemberében Angliában például egy rádiós műsor betelefonálója így emlegette az ortodox zsidókat: „azok a fickók göndör hajjal és kalapban.” Azaz: ahelyett, hogy megfelelő, vallásos terminusokban utalt volna az ortodox zsidókra, a beszélő egy informális kifejezéssel élt („fickók”) és egy bizonyos, általa érzékelt, leegyszerűsítő kinézetre szorítkozott azonosításukkor. Az informális nyelvhasználat itt a megszentségtelenítés eszközéül szolgált: az ortodox zsidókat és a judaizmust tiszteletlen, leértékelő és sztereotipikus módon jelenítette meg.    

Metonímiák 

Íme még egy példa Angliából. 2016 februárjában az Oxford University Labour Club társelnöke, Alex Chalmers lemondott posztjáról miután azt állította, hogy a klub tagjainak körében elterjedt az antiszemitizmus. Egy Facebook-posztban Chalmers példákat hozott fel az általa tapasztalt antiszemita megnyilvánulásokra. Azt is megemlítette, hogy a klubban „hétköznapi fesztelenséggel dobálóznak a “cio” szóval (amelyet általában csak a Ku Klux klán által működtetett weboldalak használnak)”.   

A „cio” a „cionista” rövidítése. Az antiszemita beszédben mind a „cionista”, mind a „cio” metonímiák. Ezt a trópust használva, a beszélők úgy hivatkozhatnak dolgokra vagy személyekre, hogy egy velük szoros kapcsolatban álló másik entitásra hivatkoznak. A hírekben például gyakran hivatkoznak a „Fehér Házra” az amerikai elnök helyett, vagy „Pekingre” a kínai kormány helyett. A hétköznapi beszédben a „cionista” olyasvalakire utal, aki támogatja a független zsidó állam fejlesztését Izraelben. Az antiszemita diskurzusban azonban a „cionista” és a „cio” rejtett hivatkozás a zsidókra, amely lehetővé teszi a beszélők számára, hogy zsidó-ellenes gyűlöletüket a cionizmus legitim kritikájaként tüntessék fel. 

Rövidítések 

A „cio” rövidítés speciális becsmérlő tartalmat is közvetít. A mindennapi nyelvhasználatban a rövidítések bizalmasságot, közvetlenséget jelezhetnek. Az antiszemita és más rasszista beszédekben azonban a rövidítésekkel gyakran visszaélnek. Ahogyan a „cio” kifejezés is példázza, ezekben a diskurzusokban a rövidítések a tisztelet alapvető hiányáról tanúskodnak. A rövidítések használatával a beszélők szándéka az, hogy megsértsék annak méltóságát, akire hivatkoznak.  

Metaforák 

Ahogyan egy közelmúltbéli görög incidens is szemlélteti, a metafora nem az egyetlen olyan retorikai eszköz, amelyet mások becsmérlő és bántalmazó megnevezésére lehet használni. 2016 januárjában egy görög politikai elemző hamisan azt állította blogjában, hogy a zsidó származású emberek Amerikából és Európából Izraelbe menekülnek miután nemzeti konfliktusokat szítottak és a terrorizmust támogatták. A zsidó világ-összeesküvés, cinizmus és gyávaság sztereotípiáit elevenítve fel, a szerző kijelentette: „Azok a patkányok elhagyják a süllyedő hajót.” Ebben az esetben a blog szerzője egy metaforával utalt a zsidó emberekre. A metaforák segítségével a beszélők egy valamire vagy valakire más valaminek vagy valakinek a terminusaiban utalhatnak. Bár a metaforák a kommunikáció természetes részét képezik, bizonyos esetekben ennek a retorikai alakzatnak a használata veszélyes következményekkel járhat. „Patkányként” utalva a zsidókra, a szerző azt üzente, hogy a zsidók nem-emberek és hallgatóságában testi undort igyekezett kiváltani velük kapcsolatban. A nácik és más népirtásért felelelős rezsimek gyakran nevezték áldozataikat állatoknak, akik mocsokkal, betegséggel, táplálék-károsítással hozhatóak összefüggésbe. E metaforákon keresztül ezek a rendszerek a tömeggyilkosság mellett érveltek, a népirtás rémtettét észszerű terminusokban, „patkányirtásként” vagy „csótányirtásként” tálalva. 

Óvatosnak kell lennünk, ha azt halljuk, hogy a zsidókat vagy más csoportokat nem a nevükön neveznek. Az önkényesen eltorzított hivatkozások megsérthetik mások méltóságát és a velük szembeni diszkriminációt és fizikai agressziót segíthetik elő.

Monday, 01 August 2016 17:02

Az Izrael-szinekdoché

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

israel hungarian frontpage

Szilágyi Anna

Az antiszemita beszédben az olyan közismert, gazdag és befolyásos személyekre való hivatkozások, akik zsidók, vagy akiket zsidóként azonosítanak, negatív és becsmérlő jelentést hordoznak és a zsidóság egészére vonatkoznak. Ugyanígy minden zsidót megbélyegezhet és kirekeszthet, ha  „a zsidóként” vagy „egy zsidóként” emlegetnek embereket

Ezekben az esetekben a beszélők a szinekdoché retorikai eszközével élnek, magyarán a „részre” (egyes emberekre) hivatkoznak, holott valójában az „egészről” (a zsidóságról) beszélnek. Az antiszemita beszédben nemcsak személyek helyettesíthetik a zsidóságot. Izrael álamról is lehet úgy beszélni, hogy az gyűlöletet gerjesszen a zsidókkal szemben.   

Bármely állam bel- és külpolitikája kritizálható. Izrael — ahol a lakosság többsége zsidó — esetében azonban az ország kritizálásának indítéka az antiszemitizmus terjesztése is lehet. Erről akkor beszélhetünk, ha érdemi kritika helyett, zsidó-ellenes kliséket vonultatnak fel Izraelről beszélve. 

Ahogyan a Get the trolls out! megfigyelői dokumentálták, a közelmúltban Izraelt hamisan a terrorizmussal hozták összefüggésbe egyes politikai figurák és sajtóorgánumok Európában. Bár a beszélők Izraelre hivatkoztak a dokumentált szövegekben, valójában a zsidóság egészéről beszéltek. Izrael legitim kritizálása helyett, a hamis vádak a zsidókkal szembeni gyűlölet kifejezését és szítását szolgálták. 

Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Magyarországon és Nagy-Britanniában a hamis vádak elsősorban a „zsidó világ-összeesküvés” sztereotípiáját hívták elő: 

2015. november 15-én, a nacionalista görög AnemosAnatropis.blogspot cikket közölt, amelyben azt kérdezték: „Végeredményben miért olyan nehéz felfogni ezt? A Zsidó Állam áll az Iszlám Állam mögött.” 

Egy nappal a belgiumi öngyilkos merényletek után a brit Munkáspárt egyik aktivistája ezt írta a Facebookon: „Hány merényletnek kell még történnie ahhoz, hogy a világ maradéktalanul megértse, hogy az ISIS működtetője Izrael?” 

Sok esetben, a „zsidó világ-összeesküvés” sztereotípiáját egyéb antiszemita klisékkel párosították:

Magyarországon egy testületi ülésen Szentgotthárd kormánypárti polgármestere így kommentálta a franciaországi terrorcselekményeket: „…Annyit tőlem mindenki fogadjon el, hogy az, ami Párizsban történt, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos üzleti körök, és én itt kimondom, aminek a hátterében nagy valószínűséggel akár a zsidó állam is állhat, a keresztény Európát az iszlám ellen akarja hangolni…” A zsidó világ-összeesküvés szterotípiája mellett, a magyar polgármester kijelentése a zsidó pénzéhség és kegyetlenség kliséit is felelevenítette.  

Franciaországban egy „Fehér Európáról” szóló blog ezt állította: „Egy izraeli rabbi azt mondja, hogy a párizsi terrorcselekmények a Holokausztért állnak bosszút.” Ebben az esetben a hamis vád a „zsidó világ-összeesküvés” és „zsidó bosszúszomj” sztereotípiáit erősítette meg.  

2015. december 20-án a belga parlament korábbi tagja, Laurent Louis ezt közölte a Facebookon: „Minél több embert fejez le az ISIS, annál befolyásosabb lehet Izrael a régióban. Az ISIS Izraelért és cionista szövetségeseiért létezik.” Ebben a Facebook-posztban a hivatkozás Izraelre, a „zsidó világ-összesküvés” mellett a „zsidó vérszomjasság” középkorra visszanyúló sztereotípiáját is megerősítette.    

Zsidóság helyett Izraelre hivatkozva a beszélők egyidejűleg kifejezhetik és tagadhatják is antiszemitizmusukat. Mindig hangoztathatják, hogy Izraelről és nem a zsidóságról beszélnek. Ezért fontos, hogy a hallgatók és az olvasók ne hagyják magukat félrevezetni és különbséget tegyenek Izrael érdemi kritikája és az ország antiszemita alapokon való megjelenítése között.

Monday, 01 August 2016 16:47

“A zsidó” és “egy zsidó”

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

the jew hungarian large

Szilágyi Anna

Az antiszemita beszédben gyakran emlegetik úgy a zsidó származású embereket, hogy “a zsidó” vagy „egy zsidó”. Bár úgy tűnhet, a beszélők nem egyszerűen személyekre utalnak ilyenformán. Az antiszemita beszédben az „a zsidó” vagy „egy zsidó” megnevezések a zsidóság egészére vonatkoznak. A szinekdoché (amikor az „egészre” gondolunk, de csupán egy „részére” hivatkozunk) e speciális formáját a nyelvészek “kollektív egyes számnak” is nevezik. Az alakzatot arra használják, hogy a nyilvánossággal a zsidó emberekkel kapcsolatos negatív sztereotípiákat hitessenek el.  

Szinekdochék sűrűn fordulnak elő az antiszemita és egyéb kirekesztő beszédekben. Ezeket a trópusokat használva, a beszélők úgy szólhatnak csoportokról, hogy személyeket említenek. Beszélhetnek a zsidókról általában („az egész”), a gyakorlatban csak egyetlen emberre utalva, akit „a zsidóként” vagy „egy zsidóként” azonosítanak. Ha ezeket a megnevezéseket antiszemita klisékkel párosítják, a szinekdoché az antiszemitimus igazolását és terjesztését szolgálja. 

A határozott („a”, „az”) és a határozatlan („egy”) névelő közötti választás általában kulcsfontosságú. Míg a határoztalan névelő általánosságban utal dolgokra, a határozott névelő azt jelzi, hogy egy  bizonyos dologról, személyről beszélünk. Az antiszemita beszédben azonban a határozott és a határozatlan névelő a „zsidó” szó előtt ugyanazt fejezi ki. Itt az „a zsidó” vagy az „egy zsidó” megnevezések azt sugallják, hogy a zsidók egynemű csoportot alkotnak, amelynek minden tagja szélhámos, becstelen, kártékony és veszélyes. 

A Magyarországon a zsidókal szembeni gyűlölet szítását célul kitűző, szélsőséges online lap, a Kuruc.info szalagcímeiben és cikkeiben például gyakran fordulnak elő “a zsidó” vagy az “egy zsidó” kifejezések. 2015 szeptemberében a Kuruc.info azt állította, hogy a francia szatirikus lap, a Charlie Hebdo „viccelődik” annak a kisfiúnak a tragédiáján, aki a tengerbe fulladt miközben családja Szíriából Görögországba menekült. A magyar lap megjegyezte: „De mint látszik, a zsidónak mindent szabad.” Ebben az esetben az „a zsidó” (és a Charlie Hebdo, amit a Kuruc.info zsidó lapként azonosított) általánosságban a zsidókra vontakozott és zsidó cinizmus, kegyetlenség és kivételezettség szterotípiáira játszott rá.  

2016 februárjában a Kuruc.info Lena Dunham amerikai színészre és producerre így utalt: “egy degenerált zsidó a sok közül.” Ebben az esetben a lap világossá tette, hogy egy szinkdochéval él. Csakugyan, a becsmérlő és bántalmazó hivatkozás Dunhamra minden zsidó származású embert magába foglalt. 

Íme egy másik példa Görögországból. 2015 szeptemberében a nacionalista Antipliroforisi blog egy képet publikált a Facebook-oldalán, amely számos antiszemita karikatúrát tartalmazott és ezt a kérdést tette fel: “Ki irányítja a világot?” A válasz pedig így szólt: “Az örök zsidó.” Ez utóbbi szinekdoché meghatározó szerepet játszott a náci propagandában. 1937-ben kiállítést szerveztek, 1940-ben filmet mutattak be “Az örök zsidó” (“Der ewige Jude”) címen a nácik. “A zsidóról” vagy “egy zsidóról” beszélve az antiszemiták azt a benyomást keltik, hogy a zsidók azért ördögiek, mert zsidók. “Az örök zsidó” alakja ennek a rasszista, gyűlöletkeltő állításnak ad hatásos nyomatékot, azt sugallva, hogy a zsidók gonoszsága időtlen.  

Az antiszemita beszédben az “a zsidóra” vagy az “egy zsidóra” való hivatkozások a manipuláció veszélyes eszközei. Azt a hamis benyomást keltve, hogy a zsidók természetüknél fogva romlottak és fenyegetőek, ezek a szinekdochék a zsidókkal szembeni szóbeli és tettleges erőszakra szólítanak föl. 

Monday, 01 August 2016 15:12

Az emberi jogokkal való manipuláció

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

human rights hungarian large

Szilágyi Anna

Az antiszemita beszédben megtévesztő módon hivatkoznak az emberi jogokra. A zsidók gyűlöletére buzdítók rendszeresen visszaélnek azoknak az intézményeknek és személyeknek az érveivel, akik csakugyan kiállnak az emberi jogok védelméért. Az igazi jogvédők szavainak kiforgatásával, az antiszemiták azt a hamis benyomást igyekeznek kelteni, hogy a zsidók sértik a nem-zsidók alapvető szabadságjogait. Az áldozat-támadó viszony megfordításának e formájával a beszélők antiszemitizmusukat próbálják „igazolni”.  

A második világháborút követően a zsidók és más áldozatok — köztük romák,  homoszexuálisok, mozgáskorlátozottak és politikai foglyok — ellen a nácik és kollaboránsaik által elkövetett népirtás okán az emberi jogok ügye a nemzetközi politika fókuszába került. 1948-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az antiszemiták azonban az ENSZ és más szervezetek által képviselt elveket a manipuláció korábban is bevett formáinak szolgálatába állították. 

Ahogyan a Get the Trolls Out! megfigyelői is észlelték, napjaink antiszemita beszédében a zsidókat rendszeresen az emberi jogok megsértőiként ábrázolják. A zsidókat például gyakran vádolják azzal, hogy megfosztják a nem-zsidókat a vélemény és a kifejezés szabadságától. A manipuláció e formája arra az ősi antiszemita klisére épít, miszerint a zsidók birtokolják és ellenőrzik a sajtót, hogy agymosásnak vethessék alá a nyilvánosságot. 

A zsidó média-kontroll szterotípiáját elevenítette fel egy francia beszélő közelmúltbéli Facebook-posztja: „Egy demokráciában az információ szabad és plurális kellene, hogy legyen. A valóságban a legfontosabb sajtótermékek teljes mértékben a zsidók kezében vannak, és ez gyakorlatilag minden területre igaz.” A jogtipró szerepét ruházva a zsidókra, ez a Facebook-poszt azt sugallta, hogy a zsidók aláássák a demokráciát és a sajtószabadságot Franciaországban.     

Az antiszemita sztereotípiák szívósságát szemlélteti, hogy a zsidó média-uralom kliséje új alakzatokban is visszatér. A világháló megjelenése óta az antiszemiták azt állítják, hogy a zsidók nem csupán a hagyományos, de az internetes média új felületeit is uralmuk alatt tartják. 2015 novemberében egy francia blog állítása szerint a Wikipédiát például „zsidók szerkesztik, hogy törzsi érdekeiket népszerűsítsék”. Ugyanez a blog a „Google zsidóiról” is szólt, akik „cenzúrázzák” az információkat.  

Az antiszemiták szólásszabadságot is követelnek, ilyenformán alapvető joguktól megfosztott áldozatként jelenítve meg magukat. Bár ilyen esetekben a beszélők egyszerűen „szólásszabadságról” beszélnek, valójában „a gyűlöletbeszéd szabadságáért” kardoskodnak. Az áldozat-támadó viszony megfordításának e formáját gyakran kíséri az a panasz, hogy a beszélőket rasszistának és antiszemitának bélyegzik, ha a gyalázkodó, támadó beszéd „szabadságát” gyakorolják.  

A korábban említett francia Facebook-poszt például a következő hamis vádat is tartalmazta: “A zsidó világnézetben, a goy (goyim többes számban) a nem-zsidó. Őt állatnak tartják. Maga a Talmud mondja, ami messze a legbefolyásosabb szent szövege a judaizmusnak, hogy egy kutyánál is kevesebbre tartják. Egyetlen kötelessége ezért, hogy zsidó gazdáját szolgálja anélkül, hogy egyszer is panaszkodna. Máskülönben „rasszista”, „antiszemita” lesz belőle és a zsidók mindent meg fognak tenni azért, hogy szenvedjen a következményektől.”   

Az antiszemita beszédben a vélemény és a kifejezés szabadságához való jogot kiforgatják annak érdekében, hogy a szóbeli bántalmazást és a diszkriminációt népszerűsítsék. Ezért megtévesztés áldozatául esnek, akik az antiszemita beszéd esetében a hivatkozásokat a vélemény és a kifejezés szabadságához való jogra szó szerint értelmezik.

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

holocaust denial hungarian large

Szilágyi Anna

Bár a náci Németország és kollaboránsai által elkövetett népirtás, amely hatmillió zsidó ember életébe került, történelmi tény, az antiszemita beszédben a holokauszt megtörténtét rendszeresen tagadják vagy jelentőségét kisebbítik. Ebben a cikkben a holokauszt tagadásának és relativizálásának leginkább bevett formáit vesszük számba1.

1. Egyes beszélők azzal kicsinylik le a zsidó népirtás jelentőségét, hogy nem megfelelő, informális kifejezésekkel utalnak rá. 2016 márciusában például a brit Munkáspárt azért zárta ki egyik tagját, mert az illető antiszemita cikkeket jelentetett meg az interneten. A politikus egyebek mellett megkérdőjelezte, hogy a zsidó népirtásnak valóban aggasztania kellene a nyilvánosságot. Cikkében a „holokauszt miatti lelkifuri [guilt-tripping]” szükségességét vitatta. Ebben az esetben az informális nyelvhasználat azt üzeni, hogy a beszélő nem veszi komolyan a témát, lekicsinyli jelentőségét. Az angol „guilt-tripping” kifejezést leginkább magánéleti helyzetekre használják. Csakugyan ez a megfelelő kifejezés, ha lelkiismeretfurdalást érzünk amiatt, hogy elfelejtettük felhívni egy barátunkat. Egy hatmillió ember életébe kerülő genocídium kapcsán azonban egyáltalán nem megfelelő és otromba gesztus a kifejezés használata.  

2. A nyilvánosság pontosabb fogalmakat szerezhet a genocídiumról — amely az ENSZ definíciója szerint „valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával elkövetett” tetteket jelenti —, ha a holokausztot más népirtásokkal együtt tárgyalják. Akadnak azonban olyan beszélők, akik azzal a feltett szándékkal vetik össze a holokausztot egyéb népirtásokkal, hogy lebecsülhessék hatmillió zsidó módszeres meggyilkolásának jelentőségét. Nagy-Britanniában például egy rádiós műsorban egy betelefonáló így fogalmazott: „Holokausztok voltak bőven.” A zsidó népirtás többes számba tételével („Holokausztok”) a betelefonáló célja az volt, hogy a tömeggyilkosság jelentőségét lekicsinyelje.   

3. Más esetekben, az áldozat-bántalmazó viszony megfordításának egyik altípusával állunk szemben, amit népirtás-megfordításnak nevezhetnénk. Ilyen esetekben a népirtás áldozatául esett zsidókat vádolják genocídium elkövetésével. Közel ötvenezer görög zsidó pusztult el a náci haláltáborokban. Ehhez képest 2016 januárjában a szélsőjobboldali görög újság, az Elefteri Ora, a Római Birodalomban leigázott zsidó népnek a szabadságáért kitört felkelését tálalta népirtásként, mivel az a rómaiak és a görögök elleni attrocitásokkal is együttjárt. Az újság megtévesztő módon „a zsidók által a görögök ellen elkövetett óriási tömegmészárlásról” adott hírt címlapján.     

4. Az áldozat-támadó viszony megfordításának egy másik bevett formája, amikor a beszélők arról panaszkodnak, hogy sokallják a holokausztról való beszédet. Az angliai Bradford volt polgármestere a Twitteren egy olyan képet továbbított, amelyen ez a felirat szerepelt: „Az oktatási rendszered csak Anna Frankról és a Hitler által meggyilkolt hatmillió cionistáról beszél…” Az üzenet a zsidó kiváltságosság és manipuláció antiszemita kliséit elevenítette fel. Ilyenformán a hatmillió haláltáborokban meggyilkolt zsidó ember helyett azokra a diákokra (és állampolgárokra) osztotta az áldozat szerepét, akik az iskolában a holokausztról kénytelenek tanulni (arról nem is beszélve, hogy az üzenetben félrevezető módon „cionistákként” azonosította a zsidó népet). Ez a manipulatív megfordítás is trivializálta a holokausztot.  

5. A zsidó népirtás lekicsinylésének implicit formája, amikor az 1920-as, 30-as és 40-es években aktív, szélsőjobboldali, fasiszta és náci politikai szereplők tevékenységét elismerő szavakkal, a holokausztra való hivatkozás nélkül méltatják. Bár nem kerül nyílt kimondásra, ezekben az esetekben az az üzenet, hogy a zsidók elpusztításának nincs vagy csak csekély jelentősége van. A magyar szélsőjobboldali párt, a Jobbik egyik tagja például Gömbös Gyulát — aki egy szélsőséges, antiszemita szervezet vezetője volt az 1920-as években, és Magyarország miniszterelnökének posztját töltötte be 1932 és 1936 között — „államférfiként” méltatta egy Facebook-posztban. Gömbös Gyula ugyan meghalt 1936-ban, a holokausztot megelőző évtizedekben azonban kulcsfontosságú szerepet játszott az antiszemita közhangulat felkeltésében Magyarországon. „Államférfinak” titulálva Gömböst a Jobbik politikusa ezt a történelmi hátteret semmibe vette és ezzel lekicsinyelte a genocídiumot.   

Eddig olyan beszédstratégiákat vettünk számba, amelyek elsősorban lebecsülik, lekicsinylik a zsidó népirtás jelentőségét. Vannak azonban, akik a genocídiumot nyíltan tagadják. Ahogyan a következő két példa is szemlélteti, többnyire szélsőséges túlzások, a „felsőfok” használata jellemzi ilyenkor a szövegeket:  

1. A holokauszt tagadására példa ez a Twitter-üzenet: „Senki sem képes arra, hogy Auschwitzban vagy akárhol máshol legalább egyet mutasson nekünk ezekből a kémiai vágóhidakból.” Ez a személy azt szerette volna hangsúlyozni, hogy a zsidók genocídiuma teljes hazugság. A Twitter-üzenetben a két általános névmás (“senki” és “akárhol”) a fokozás eszközei. Az üzenet tagadja azt a történelmi tényt, hogy a nácik gázkamrákban pusztították el zsidó áldozataikat a koncentrációs táborokban. A névmások megerősítik ezt a valótlan állítást, hamisan azt sugallva, hogy soha senki nem látta a gázkamrákat és nincs olyan hely, ahol ezek láthatóak lennének. 

2. Egy politikai aktivista Belgiumban „hoax-gázkamrákról” beszélt, amelyeket „Hollywoodban építettek 1946-ban Steven Spielberg jóváhagyásával.” Ez az állítás négyszer is tagadja a holokauszt megtörténtét. A „hoax-gázkamrákra” való hivatkozás azt jelenti, hogy a gázkamrák létezése olyan hazugság, amit mások manipulálására találtak ki. Az évszám — „1946”— azt üzeni, hogy gázkamrák nem létezhettek, hiszen azokat a második világháború után építették. A hivatkozások „Hollywoodra” and “Spielbergre” azt sugallják, hogy a holokauszt csupán fikció, nem történt meg. 

Gazdag retorikai eszköztár támogathatja a hatmillió zsidó életébe kerülő genocídium, a holokauszt jelentőségének lekicsinylését vagy megtörténtének tagadását. Ezek durva, otromba eszközök, amelyek a téves információk valamint a gyűlölet terjedését segítik.

1.  Mivel a görög holokauszt szó eredeti jelentése szerint az „áldozati felajánlás” kultikus eseményére utal, sokan határozottan kifogásolják a kifejezés használatát: a zsidók elpusztítása nem „felajánlás” volt. Éppen ezért Izraelben és az Izraelen kívüli zsidó közösségekben többnyire a shoa kifejezéssel élnek. Ez a héber erdetű szó „megsemmisítést”, „pusztító forgószelet” jelent és már a háború idején használták a nácik által Lengyelországban elpusztított zsidókkal kapcsolatban. (Overcoming Antisemitism - Handbook for Educators - CEJI 2012).

Monday, 01 August 2016 14:21

Úgy értik, de nem mondják

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

meaning hungarian large

Szilágyi Anna

Anélkül is meg lehet fogalmazni dolgokat, hogy ténylegesen kimondanák őket. Ezekben az esetekben az üzeneteket csak sugalmazzák, burkoltan közlik — vagy ahogyan a brit tudós, Paul Grice nevezte a kommunkációnak ezt a formáját — implikálják.     

A hétköznapokban mindannyian gyakorta élünk az implikáció eszközével. A legtöbb esetben könnyűszerrel kódoljuk és fejtjük meg az implikációkat. Ha közlöm édesanyámmal, hogy „szomjas vagyok’’, érteni fogja, hogy egy pohár vizet szeretnék inni. Ha egy összejövetelt szervezünk, és azt mondom a barátaimnak, hogy „Kati túl sokat beszél’’, tudni fogják, hogy nem akarom Katit meghívni az összejövetelre. 

A politikusok és a sajtó is használnak implikációkat. Egy szalagcím, amely arról tájékoztat, hogy az amerikai elnök kihagy egy külföldi látogatást, azt implikálhatja, hogy az USA és a szóban forgó állam viszonya megromlott a közelmúltban. 

Fontos tudni, hogy az implikáció eszközével magánbeszélgetésekben és nyilvános beszédhelyzetekben egyaránt vissza lehet élni. Az implikációk segítségével a beszélők — akarva vagy akaratlanul — kellemetlen, vitás, becsmérlő vagy sértő üzeneteket büntetlenül közölhetnek másokkal. A dolog egyszerűen működik: az implikáció olyan dolgok kimondását teszi lehetővé a beszélők számára, amelyeket egyébként nem, vagy csak vonakodva fogalmaznának meg nyíltan, ki nem mondott szavakat ugyanis meglehetősen nehéz valakin számon kérni.  

Ez a fő oka annak, hogy az antiszemita beszédben is gyakoriak az implikációk. Ha a zsidó-ellenes gyűlöletnek implikációk és nem egyenes beszéd útján adnak hangot, a beszélőknek nem feltétlenül kell felelősséget vállalniuk szavaikért. 

A BBC egyik közelmúltbéli rádióműsorában egy betelefonáló például így fogalmazott: „Az amerikai vállalatok, a média 80 százaléka zsidók tulajdonában van.” Ennek a kijelentésnek nem annyira a tényleges, mint inkább az implikált jelentése a figyelemreméltó. Azzal, hogy azt állította, hogy a zsidó származású emberek többségben vannak az amerikai médiavállalkozások irányítói között, a betelefonáló egy antiszemita klisét elevenített fel, nevezetesen, hogy a zsidók ellenőrzésük alatt tartják és cenzúrázzák a sajtót, így manipulálva a nyilvánosságot. Ebben az esetben az implikáció egyértelműnek tűnik, de mivel a klisét csak sugalmazták, nem pedig megfogalmazták, nehéz lenne a beszélőt felelősségre vonni a benne foglalt − implikált − állításért.    

Az antiszemita beszédben az implikációkat gyakran zsidó-ellenes összeesküvés-elméletek terjesztésére használják. Ilyenkor, az üzenet megfejtését ilyen kérdések szokták támogatni: „nem találja különösnek/meglepőnek, hogy…” Számos, a Get the trolls out! megfigyelői által dokumentált incidens a manipuláció e formáját példázza.   

Egy önmeghatározása szerint „alternatív” információkat közlő weboldal Franciaországban a 2015. november 13-i terrortámadásokat követően cikket jelentetett meg. Zsidó-ellenes összeesküvés-elméleteket elevenítve fel, az írás, amelyet több mint négyezren láttak, azzal vádolta meg Izraelt és a cionistákat, hogy manipulálják a francia politikát. A szerző ezzel a kérdéssel zárta cikkét: „Hogyan lehetséges, hogy a zsidókat tájékoztatták november 13 reggelén a fenyegtő támadásokról?” Az írás vége formailag csakugyan kérdésnek felelt meg, valójában azonban a cikk szerzője egy önkényes, hamis állítást fogalmazott meg: „A zsidókat tájékoztatták november 13 reggelén a fenyegető támadásokról.” 

Azzal, hogy egy vádat kérdés formájában tálalt, a szerző azt a hamis benyomást keltette, hogy önkényes, hamis megállapítása igaz. A szóban forgó vád ráadásul implikáció, amely antiszemita sztereotípiákat hív elő. Az implikált üzenet az, hogy a zsidók „ördögiek”, „cinikusak”, és „világ-összeesküvés szervezői”. Bár az állítás önmagában is előhívja ezeket a sztereotípiákat, kérdésként való tálalása kifejezetten ösztönzi az olvasókat, hogy fejtsék meg az üzenetet. 

Egy hasonló, görög példát is érdemes megemlíteni. Panos Leliatsos, a Független Görögök párt volt tagja, a párizsi terrortámadás után a következő üzenetet posztolta a Facebookon: „Három hónappal ezelőtt Jeruzsálem vezető rabbija arra kérte a francia zsidókat, hogy hagyják el az országot, 9000 zsidó ment el [Franciaországból] Izraelbe. Mond ez valamit?” Ebben az esetben egy állítást követ egy kérdés. A kérdés szerepe, hogy az állítás által implikált antiszemita klisékre úgy vezesse rá az olvasót, mintha ő maga fejtené meg a kérdést. Az implikáció az, hogy a zsidók titkos, ártalmas konspirációs tevékenységet folytatnak és csak magukkal törődnek, hidegen hagyja őket a nem-zsidók élete.  

Egy mondatnak gyakran nem a kimondott, hanem az implikált értelme hordozza a „tényleges” jelentést. Bár az implikációkat viszonylag könnyű megfejteni, tetten érni már nehezebb őket, hiszen lényegüknél fogva rejtettek. Ez teszi az implikációt az antiszemita és egyéb manipulatív beszédek különösen hatásos eszközévé. 

Linguistic Self-Defence Guide Against Antisemitism

Don’t miss out! Sign up to our mailing list for updates on the latest media monitoring highlights and our response to antisemitic speech.
Age
Please wait
SlideBar