BECSMÉRLŐ, BÁNTALMAZÓ MEGNEVEZÉSEK

2 August 2016

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

Szilágyi Anna

Döntő jelentősége van annak, hogy hogyan nevezünk meg másokat. Az antiszemita beszédben a zsidó emberekre becsmérlő és agresszív módon hivatkoznak. A kirekesztő címkék listája szinte végtelen. Ebben a cikkben a leginkább bevett, retorikailag „furfangos” megnevezéseket vesszük számba.  

Nem megfelelő, informális cimkék 

A beszélők megsérthetik mások méltóságát, ha nem megfelelő, informális terminusokban nyilatkoznak róluk. 2015 decemberében Angliában például egy rádiós műsor betelefonálója így emlegette az ortodox zsidókat: „azok a fickók göndör hajjal és kalapban.” Azaz: ahelyett, hogy megfelelő, vallásos terminusokban utalt volna az ortodox zsidókra, a beszélő egy informális kifejezéssel élt („fickók”) és egy bizonyos, általa érzékelt, leegyszerűsítő kinézetre szorítkozott azonosításukkor. Az informális nyelvhasználat itt a megszentségtelenítés eszközéül szolgált: az ortodox zsidókat és a judaizmust tiszteletlen, leértékelő és sztereotipikus módon jelenítette meg.    

Metonímiák 

Íme még egy példa Angliából. 2016 februárjában az Oxford University Labour Club társelnöke, Alex Chalmers lemondott posztjáról miután azt állította, hogy a klub tagjainak körében elterjedt az antiszemitizmus. Egy Facebook-posztban Chalmers példákat hozott fel az általa tapasztalt antiszemita megnyilvánulásokra. Azt is megemlítette, hogy a klubban „hétköznapi fesztelenséggel dobálóznak a “cio” szóval (amelyet általában csak a Ku Klux klán által működtetett weboldalak használnak)”.   

A „cio” a „cionista” rövidítése. Az antiszemita beszédben mind a „cionista”, mind a „cio” metonímiák. Ezt a trópust használva, a beszélők úgy hivatkozhatnak dolgokra vagy személyekre, hogy egy velük szoros kapcsolatban álló másik entitásra hivatkoznak. A hírekben például gyakran hivatkoznak a „Fehér Házra” az amerikai elnök helyett, vagy „Pekingre” a kínai kormány helyett. A hétköznapi beszédben a „cionista” olyasvalakire utal, aki támogatja a független zsidó állam fejlesztését Izraelben. Az antiszemita diskurzusban azonban a „cionista” és a „cio” rejtett hivatkozás a zsidókra, amely lehetővé teszi a beszélők számára, hogy zsidó-ellenes gyűlöletüket a cionizmus legitim kritikájaként tüntessék fel. 

Rövidítések 

A „cio” rövidítés speciális becsmérlő tartalmat is közvetít. A mindennapi nyelvhasználatban a rövidítések bizalmasságot, közvetlenséget jelezhetnek. Az antiszemita és más rasszista beszédekben azonban a rövidítésekkel gyakran visszaélnek. Ahogyan a „cio” kifejezés is példázza, ezekben a diskurzusokban a rövidítések a tisztelet alapvető hiányáról tanúskodnak. A rövidítések használatával a beszélők szándéka az, hogy megsértsék annak méltóságát, akire hivatkoznak.  

Metaforák 

Ahogyan egy közelmúltbéli görög incidens is szemlélteti, a metafora nem az egyetlen olyan retorikai eszköz, amelyet mások becsmérlő és bántalmazó megnevezésére lehet használni. 2016 januárjában egy görög politikai elemző hamisan azt állította blogjában, hogy a zsidó származású emberek Amerikából és Európából Izraelbe menekülnek miután nemzeti konfliktusokat szítottak és a terrorizmust támogatták. A zsidó világ-összeesküvés, cinizmus és gyávaság sztereotípiáit elevenítve fel, a szerző kijelentette: „Azok a patkányok elhagyják a süllyedő hajót.” Ebben az esetben a blog szerzője egy metaforával utalt a zsidó emberekre. A metaforák segítségével a beszélők egy valamire vagy valakire más valaminek vagy valakinek a terminusaiban utalhatnak. Bár a metaforák a kommunikáció természetes részét képezik, bizonyos esetekben ennek a retorikai alakzatnak a használata veszélyes következményekkel járhat. „Patkányként” utalva a zsidókra, a szerző azt üzente, hogy a zsidók nem-emberek és hallgatóságában testi undort igyekezett kiváltani velük kapcsolatban. A nácik és más népirtásért felelelős rezsimek gyakran nevezték áldozataikat állatoknak, akik mocsokkal, betegséggel, táplálék-károsítással hozhatóak összefüggésbe. E metaforákon keresztül ezek a rendszerek a tömeggyilkosság mellett érveltek, a népirtás rémtettét észszerű terminusokban, „patkányirtásként” vagy „csótányirtásként” tálalva. 

Óvatosnak kell lennünk, ha azt halljuk, hogy a zsidókat vagy más csoportokat nem a nevükön neveznek. Az önkényesen eltorzított hivatkozások megsérthetik mások méltóságát és a velük szembeni diszkriminációt és fizikai agressziót segíthetik elő.