KAMPÁNY SOROS GYÖRGY ELLEN

11 July 2016

Ki_a_Soros_2.jpg

Dóra Ónódy Molnár

A Fidesz összehangolt és minden eddiginél intenzívebb támadást indított a nyilvánosságban Soros György ellen, mert az amerikai-zsidó milliárdos - a miniszterelnök és a kormánypárti politikusok szerint - azon dolgozik, hogy migránsokat telepítsen be Magyarországra. A kommunikációs össztűz keretében a kormánypárt vezető politikusai - a kiterjedt kormánypárti média segítségével - hónapok óta Sorost vádolják a menekültválság témájában, így azóta a magyar nyilvánosságot a „sorosozás” uralja. A zsidó származás ugyan explicit módon nem került elő a politikusi megszólalásokban, de a magyar közvélemény jelentős része Soros említésekor erre az összefüggésre is asszociál.

A következőkben azt elemezzük, hogy miért támadt rá a Fidesz és a kormánypárti sajtó az idős filantróp üzletemberre, illetve azt is megvizsgáljuk, hogy a zsidó származás vajon szerepet játszott-e abban, hogy éppen őt nevezték ki elsőszámú közellenségnek.

Barát vagy ellenség

A Fidesz politikai stratégiájának fundamentumát régóta a permanens háborúskodás jelenti. Ez a politika a világot két szembenálló részre osztja. Egyfelől vagyunk mi: a magyarok, a „sajátos észjárással” rendelkező, a történelmi sérelmekkel dacoló, különleges tehetségű nép. Másfelől vannak ők: a különféle ellenséges erők, akik megakadályoznak minket abban, hogy olyan jól éljünk, ahogy az járna nekünk. Ez az ellenség lehet külső és belső, előbbiek közé tartozik többek között Brüsszel vagy a nemzetközi sajtó, utóbbiak közé pedig a hazai ellenzék és a liberális értelmiség.

A Fidesz stratégiája arra épül, hogy a híveit folyamatosan megerősítse az összetartozás pozitív és az ellenségre irányuló indulat negatív érzéseivel. Az összetartozás retorikája a nemzeti érzés kihasználására, egy meglehetősen avítt, nem befogadó, etnikai alapú nacionalizmusra épül. A negatív indulat pedig az idegentől való szorongásra és a ellenünk összeesküvő gonoszok elleni dühre. A fideszes identitáspolitika alapja a jó és rossz, a mi és az ők, a magyarok és az idegenek, a tisztességes munkát végzők és a spekulánsok stb. közötti szüntelen harc.

Mindennapi ellenségünk add meg nekünk ma

A szünet nélküli háborúskodásnak - az állandó mozgósítás állapotán túlmenően - két haszna van a Fidesz számára. 1. Az ostromlott várban nem illik azzal foglalkozni, hogy a várkapitány családja és baráti köre rohamtempóban gazdagodik. Ostrom közben nincs kibeszélés, nincs széthúzás. Egyedül akkor győzhetünk, ha összetartunk és követjük az utasításokat – ez az elv. Az állandósult harci helyzet tehát egyben tartja a pártot. 2. A magyar lakosság nagy része frusztrált, elégedetlen a jövedelmével, az életkörülményével és az állam által nyújtott szolgáltatásokkal. Ha támad az ellenség, akkor az összes bajról ő tehet és nem a kormány. Ez a felelősségáthárítás pedig egyben tartja a szavazótábort. 

Éppen ezért a Fidesz számára teljesen mindegy ki az ellenség, egyedül az a fontos, hogy mindig legyen ellensége. Mindegy, hogy mit csinált ténylegesen, valakit kijelölnek erre a szerepre. Harcolnak ellene egy hétig, két hónapig, négy évig – kiben mennyi a potenciál, aztán ha már nincs benne több mozgósító erő, akkor eldobják és keresnek helyette másikat. 

A Fidesz az utóbbi években harcolt már a spekulánsok ellen, a hitelminősítő intézetek ellen, a Norvég Alap által támogatott civilek ellen, az „offshore lovagok” ellen, a liberális filozófusok ellen, a közműcégek és a rezsi ellen, a bevásárlóközpontok ellen, Rui Tavares európai parlamenti képviselő ellen, a devizahitelt folyósító bankok ellen és mindenekelőtt természetesen Brüsszel ellen.

Másfél évvel ezelőtt a drogmaffia ellen indítottak harcot, ám ez a küzdelem csak két hétig tartott, mert amikor bejelentették, hogy vizeletminta adásra kötelezik az iskolás gyerekeket, országos botrány tört ki. Egy-két napig még azt mondogatták, hogy aki az ötletet ellenzi, az a drogdílerek pártjára áll, de aztán gyorsan ejtették a témát. Ellenség nélkül azonban a rendszer nem működik. Nem is kellett sokat várni, egy hét sem telt el, és megtalálták az új célpontot: a migránsokat.

A tökéletes célpont

A menekültek lettek a Fidesz kedvenc ellenségei. Már másfél éve harcol ellenük, keveseknek jutott ennyi idő. Eleinte lassan pörgött fel a gépezet, mert tavaly ilyenkor még nem indult el a menekültek nagyobb tömege, de aztán a kormány elégedetten nyugtázhatta, hogy ez a probléma is megoldódik. Őszre már minden együtt volt ahhoz, ami egy sikeres kampányhoz kell:

  1. A magyar lakosság nemzetközi összehasonlításban is kimagaslóan elutasító a bevándorlókkal és az idegenekkel szemben.

  2. A menekültek csak átutaztak Magyarországon, de ez is elég volt ahhoz, hogy a riogatást életszerűvé tegye.

  3. Az európai válságkezelés (kvóta-javaslat) tökéletesen beleillett a már felépített Brüsszel-ellenes magyar szabadságharc narratívájába.

  4. A Fidesz régóta a nemzeti oldalként definiálja magát, a politikai élet többi szereplőjének hazafias elkötelezettségét rendszeresen megkérdőjelezi. A menekült-ügy segítségével ezt a felosztást erősíti meg: miközben a kormány a magyar érdeket védi, az ellenzéknek nem számít az ország biztonsága.

  5. A hagyományosan a szélsőjobboldalhoz kötődő idegenellenes téma átvételével megtörte a pozíciójára veszélyt jelentő Jobbik dinamikus erősödését.

Minden út Soroshoz vezet

A kormány a menekültáradat megfékezését hirdette meg, a terv azonban túl jól sikerült. A déli határon felhúzott kerítés az Európába irányuló migrációt ugyan nem tartóztatta fel, csak az útvonalát módosította, de a Magyarországon megjelenő menekültek száma érezhetően csökkent. Ennek következtében a téma napirenden tartása egyre nagyobb erőfeszítést igényelt a kormányzati stratégák részéről. 

Menekültek híján az embereket kevésbé érdekelte a menekült-probléma, és újra belpolitikai kérdésekkel kezdtek foglalkozni. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a fenyegetettség érzését növelje (például kezdeményezte az alkotmány módosítását a terrorveszélyre hivatkozva, amely nagyon tág lehetőséget biztosított volna számára alapvető jogok korlátozásában) és a mozgósítás szintjét ne engedje csökkeni (népszavazást kezdeményezett az ellen, hogy Magyarországnak kvóta alapján menekülteket kelljen befogadnia), de a Törökországgal kötött uniós megállapodás után végleg kezdett kifulladni a lendület. Kevesebb menekült: kevesebb menekültekről szóló hír. Ez a fordulat pont akkor következett be, amikor az eddigi legnagyobb szakmai-politikai ellenállás bontakozott ki az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta. A közoktatási rendszer erőteljes központosítása, a tanári szabadság korlátozása és a folyamatos pénzkivonás hatására az oktatási ágazatban lappangó elégedetlenség ez év februárjától ismétlődő tüntetésekhez és tiltakozásokhoz vezetett, ami látványos zavart keltett a kormányzati oldalon. 

Ez volt az a pillanat, amikor elővették az egyszer már eldobott, de azért mindig használható ellenséget: Soros Györgyöt. A mostani támadássorozat ugyanis nem előzmény nélküli, korábban is időről-időre előkerült az alapítványain keresztül közel három évtizede emberi jogi szervezeteket támogató, magyar származású milliárdos neve. 2013-ban például azzal vádolta meg a Fidesz szóvivője a Helsinki Bizottságot, hogy „azért kap támogatást a Soros György személyéhez köthető szervezetektől, hogy cserébe Magyarországot, a Fideszt, illetve a magyar kormányt lejárassa”. Később a bíróság ezért a kijelentésért bocsánatkérésre utasította a politikust. 

Soros úgy került újra a Fidesz érdeklődésének középpontjába, hogy a kormánypárt az oktatási tiltakozásban szerepet vállaló szervezeteket akarta hitelteleníteni azzal, hogy az egész mögé az ő tevékenységét vizionálta. Hamar kiderült, hogy ez nem megy ilyen egyszerűen, előbb Sorost magát kell lejáratni, hogy aztán vele tudjanak lejáratni másokat. Ezért kapcsolták össze Sorost migránsválsággal, aminek az a járulékos haszna is megvolt, hogy újabb lendületet sikerült adni a kifulladóban lévő témának. 

A séma a régi: egyik oldalon a Magyarországra menekülteket betelepíteni akaró (amerikai-zsidó) milliárdos az általa „mozgatott” civilszervezetekkel együtt, a másikon pedig az ország szuverenitásáért küzdő kormány. 

Antiszemitizmus vagy nem?

„Vannak olyan nemzetközi erők, amelyek azon dolgoznak, hogy Magyarországra és (…) az Európai Unió többi országába is minél nagyobb számban hozzanak be migránsokat. Hívhatják akárkinek is, aki ezt finanszírozza, legyenek bármilyen érdemei is a korábbi antikommunista időszakban, ez, amit ma tesz, ellentétes Magyarország nemzeti érdekeivel, és nekünk, miután mi nem vagyunk zsoldosok, hanem a hazánk érdekét képviseljük, ezt világosan meg is kell mondanunk” – jelentette ki Orbán Viktor a parlamentben1.

Titkosszolgálati jelentések bizonyítják Soros György magyarországi befolyását - közölte Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az Atv.hu-val, kijelentve azt is: nincs olyan migránspárti, az ellenzékhez köthető szervezet, amely mögött ne az amerikai üzletember pénze lenne2.

„Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága, illetve a honvédelmi bizottság elnöke és alelnöke is rendelkezik azokkal a titkosszolgálati információkkal, amelyek arról szólnak, melyek azok az úgynevezett humanitárius, emberi jogi szervezetek, amelyek Európába csábítják és segítik az illegális migránsok százezreit, millióit” – nyilatkozta Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke3. Szerinte a jelentésekből egyértelműen kiderül, e szervezetek mögött Soros György áll mint főtámogató.

Ezen a ponton mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a Fidesz jelenleg is vezető pozícióban lévő emblematikus személyiségei, mindenekelőtt maga a miniszterelnök, egykor a Soros-féle támogatási rendszer kedvezményezettjei voltak. Orbán Viktor a rendszerváltás idején tanult Angliában a Soros Alapítvány ösztöndíjával. Ez a körülmény azonban egyáltalán nem befolyásolja őt abban, hogy egykori támogatóját hevesen támadja. Ez az ellentmondás nem okozhat meglepetést mindazoknak, akik ismerik a miniszterelnök viszonyát az Európai Unióhoz: abban ez esetben is azt az intézményt bírálja nap mint nap, amely gyakorlatilag az összes magyarországi közberuházást finanszírozza.

Antiszemita toposzok

Egyes vélemények szerint az előbb idézett nyilatkozatokból pontosan olyan összeesküvés képe sejlik fel, amellyel az antiszemiták hagyományosan vádolják a zsidókat: ők irányítják a világot, övék a valódi hatalom, ők állnak a politikusok mögött is, miközben titkos machinációikkal romlást hoznak a többi emberre.

Ezt az antiszemita toposzt valóban zavarba ejtő módon eleveníti fel a magyar miniszterelnök egyik kijelentése. Amikor nemrég Bill Clinton azt állította, hogy a magyarok putyin-szerű vezetőt akarnak, Orbán Viktor így reagált: „a száj Clintoné, de a hang Soros Györgyé”4.  Majd „háttérhatalomnak” nevezte a Soros által finanszírozott szervezeteket.

Ez a mondat is arról szól, hogy még egy olyan befolyásos politikus, mint Bill Clinton, sem a saját véleményét mondja, hanem azét, aki mögött áll. A háttérhatalom kifejezés leginkább az antiszemita pamfletekben szokott előfordulni.

Ugyanakkor a fenti nyilatkozatok egyszer sem utalnak közvetlenül a zsidó származásra, ez a motívum nem jelenik meg a legdurvább Soros-ellenes, kormányzati támadásban se. Éppen ezért többen azt gondolják, hogy ennek a kampánynak nincs antiszemita éle. „A Soros személye körül megrajzolt ellenségkép zsidózás nélkül is működik: a veszélyes neoliberális, rejtélyes szándékú, migránspárti globális nagytőkés a maga háttérhatalmi networkjével, ellenzéket támogató pénzeivel ideális célpont” – írta Seres László publicista5.

„Közkeletű felvetés, hogy a miniszterelnöki sorosozás voltaképp zsidózás. Ez szerintem dőreség. Orbán nem antiszemita, és nem érdeke az antiszemitizmus erősödése, még ha talán nem is bánja, hogy aki akarja és akinek ez tetszik, ezt is belehallhatja a sorosozásba” – érvelt hasonlóképpen Horn Gábor, egykori liberális politikus6. 

Ezt a vitát egyelőre nem lehet eldönteni. A kormány sok gesztust tett a zsidó szervezetek irányába, de sok olyan lépést is tett – talán a szélsőjobbal folytatott verseny miatt –, ami nem az antiszemitizmus visszaszorulásához, hanem erősödéséhez járulhat hozzá. Az antiszemitákéhoz nagyon hasonló toposzok használata és a Soros-elleni kampány utóbbihoz tartozik. Miközben a megoldás talán tényleg csak annyi, hogy a magyar miniszterelnök – mint mostanában annyi mindenben – a Soros-elleni fellépésben is az orosz mintát követi. Ahogy a már idézett Horn Gábor fogalmazott: „Orbáné a száj, de a hang Putyiné.”

http://szegedma.hu/hir/szeged/2016/06/orban-nemzetkozi-erok-migransok-behozatalan-dolgoznak.htmlhttp://www.fidesz.hu/hirek/2016-05-25/titkosszolgalati-jelentesek-bizonyitjak-soros-magyarorszagi-befolyasat/http://magyaridok.hu/belfold/sorosek-allnak-bevandorlok-mogott-715897/http://mno.hu/belfold/orban-a-szaj-clintone-de-a-hang-soros-gyorgye-1343139http://hvg.hu/itthon/20160530_Seres_kormanyzati_kommunikacio_Soros_identitaspolitika#rsshttp://nol.hu/velemeny/orbane-a-szaj-putyine-a-hang-1617485

Previous
Previous

ÓVATOSAN A SZEMÉLYES NÉVMÁSOKKAL!

Next
Next

MIÉRT ROBBANNAK KI ÚJRA ÉS ÚJRA KÖZTÉRI SZOBROKKAL KAPCSOLATOS VITÁK MAGYARORSZÁGON?