A HOLOKAUSZT TAGADÁSA ÉS JELENTŐSÉGÉNEK LEKICSINYLÉSE

1 August 2016

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

Szilágyi Anna

Bár a náci Németország és kollaboránsai által elkövetett népirtás, amely hatmillió zsidó ember életébe került, történelmi tény, az antiszemita beszédben a holokauszt megtörténtét rendszeresen tagadják vagy jelentőségét kisebbítik. Ebben a cikkben a holokauszt tagadásának és relativizálásának leginkább bevett formáit vesszük számba1.

1. Egyes beszélők azzal kicsinylik le a zsidó népirtás jelentőségét, hogy nem megfelelő, informális kifejezésekkel utalnak rá. 2016 márciusában például a brit Munkáspárt azért zárta ki egyik tagját, mert az illető antiszemita cikkeket jelentetett meg az interneten. A politikus egyebek mellett megkérdőjelezte, hogy a zsidó népirtásnak valóban aggasztania kellene a nyilvánosságot. Cikkében a „holokauszt miatti lelkifuri [guilt-tripping]” szükségességét vitatta. Ebben az esetben az informális nyelvhasználat azt üzeni, hogy a beszélő nem veszi komolyan a témát, lekicsinyli jelentőségét. Az angol „guilt-tripping” kifejezést leginkább magánéleti helyzetekre használják. Csakugyan ez a megfelelő kifejezés, ha lelkiismeretfurdalást érzünk amiatt, hogy elfelejtettük felhívni egy barátunkat. Egy hatmillió ember életébe kerülő genocídium kapcsán azonban egyáltalán nem megfelelő és otromba gesztus a kifejezés használata.  

2. A nyilvánosság pontosabb fogalmakat szerezhet a genocídiumról — amely az ENSZ definíciója szerint „valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával elkövetett” tetteket jelenti —, ha a holokausztot más népirtásokkal együtt tárgyalják. Akadnak azonban olyan beszélők, akik azzal a feltett szándékkal vetik össze a holokausztot egyéb népirtásokkal, hogy lebecsülhessék hatmillió zsidó módszeres meggyilkolásának jelentőségét. Nagy-Britanniában például egy rádiós műsorban egy betelefonáló így fogalmazott: „Holokausztok voltak bőven.” A zsidó népirtás többes számba tételével („Holokausztok”) a betelefonáló célja az volt, hogy a tömeggyilkosság jelentőségét lekicsinyelje.   

3. Más esetekben, az áldozat-bántalmazó viszony megfordításának egyik altípusával állunk szemben, amit népirtás-megfordításnak nevezhetnénk. Ilyen esetekben a népirtás áldozatául esett zsidókat vádolják genocídium elkövetésével. Közel ötvenezer görög zsidó pusztult el a náci haláltáborokban. Ehhez képest 2016 januárjában a szélsőjobboldali görög újság, az Elefteri Ora, a Római Birodalomban leigázott zsidó népnek a szabadságáért kitört felkelését tálalta népirtásként, mivel az a rómaiak és a görögök elleni attrocitásokkal is együttjárt. Az újság megtévesztő módon „a zsidók által a görögök ellen elkövetett óriási tömegmészárlásról” adott hírt címlapján.     

4. Az áldozat-támadó viszony megfordításának egy másik bevett formája, amikor a beszélők arról panaszkodnak, hogy sokallják a holokausztról való beszédet. Az angliai Bradford volt polgármestere a Twitteren egy olyan képet továbbított, amelyen ez a felirat szerepelt: „Az oktatási rendszered csak Anna Frankról és a Hitler által meggyilkolt hatmillió cionistáról beszél…” Az üzenet a zsidó kiváltságosság és manipuláció antiszemita kliséit elevenítette fel. Ilyenformán a hatmillió haláltáborokban meggyilkolt zsidó ember helyett azokra a diákokra (és állampolgárokra) osztotta az áldozat szerepét, akik az iskolában a holokausztról kénytelenek tanulni (arról nem is beszélve, hogy az üzenetben félrevezető módon „cionistákként” azonosította a zsidó népet). Ez a manipulatív megfordítás is trivializálta a holokausztot.  

5. A zsidó népirtás lekicsinylésének implicit formája, amikor az 1920-as, 30-as és 40-es években aktív, szélsőjobboldali, fasiszta és náci politikai szereplők tevékenységét elismerő szavakkal, a holokausztra való hivatkozás nélkül méltatják. Bár nem kerül nyílt kimondásra, ezekben az esetekben az az üzenet, hogy a zsidók elpusztításának nincs vagy csak csekély jelentősége van. A magyar szélsőjobboldali párt, a Jobbik egyik tagja például Gömbös Gyulát — aki egy szélsőséges, antiszemita szervezet vezetője volt az 1920-as években, és Magyarország miniszterelnökének posztját töltötte be 1932 és 1936 között — „államférfiként” méltatta egy Facebook-posztban. Gömbös Gyula ugyan meghalt 1936-ban, a holokausztot megelőző évtizedekben azonban kulcsfontosságú szerepet játszott az antiszemita közhangulat felkeltésében Magyarországon. „Államférfinak” titulálva Gömböst a Jobbik politikusa ezt a történelmi hátteret semmibe vette és ezzel lekicsinyelte a genocídiumot.   

Eddig olyan beszédstratégiákat vettünk számba, amelyek elsősorban lebecsülik, lekicsinylik a zsidó népirtás jelentőségét. Vannak azonban, akik a genocídiumot nyíltan tagadják. Ahogyan a következő két példa is szemlélteti, többnyire szélsőséges túlzások, a „felsőfok” használata jellemzi ilyenkor a szövegeket:  

1. A holokauszt tagadására példa ez a Twitter-üzenet: „Senki sem képes arra, hogy Auschwitzban vagy akárhol máshol legalább egyet mutasson nekünk ezekből a kémiai vágóhidakból.” Ez a személy azt szerette volna hangsúlyozni, hogy a zsidók genocídiuma teljes hazugság. A Twitter-üzenetben a két általános névmás (“senki” és “akárhol”) a fokozás eszközei. Az üzenet tagadja azt a történelmi tényt, hogy a nácik gázkamrákban pusztították el zsidó áldozataikat a koncentrációs táborokban. A névmások megerősítik ezt a valótlan állítást, hamisan azt sugallva, hogy soha senki nem látta a gázkamrákat és nincs olyan hely, ahol ezek láthatóak lennének. 

2. Egy politikai aktivista Belgiumban „hoax-gázkamrákról” beszélt, amelyeket „Hollywoodban építettek 1946-ban Steven Spielberg jóváhagyásával.” Ez az állítás négyszer is tagadja a holokauszt megtörténtét. A „hoax-gázkamrákra” való hivatkozás azt jelenti, hogy a gázkamrák létezése olyan hazugság, amit mások manipulálására találtak ki. Az évszám — „1946”— azt üzeni, hogy gázkamrák nem létezhettek, hiszen azokat a második világháború után építették. A hivatkozások „Hollywoodra” and “Spielbergre” azt sugallják, hogy a holokauszt csupán fikció, nem történt meg. 

Gazdag retorikai eszköztár támogathatja a hatmillió zsidó életébe kerülő genocídium, a holokauszt jelentőségének lekicsinylését vagy megtörténtének tagadását. Ezek durva, otromba eszközök, amelyek a téves információk valamint a gyűlölet terjedését segítik.

1.  Mivel a görög holokauszt szó eredeti jelentése szerint az „áldozati felajánlás” kultikus eseményére utal, sokan határozottan kifogásolják a kifejezés használatát: a zsidók elpusztítása nem „felajánlás” volt. Éppen ezért Izraelben és az Izraelen kívüli zsidó közösségekben többnyire a shoa kifejezéssel élnek. Ez a héber erdetű szó „megsemmisítést”, „pusztító forgószelet” jelent és már a háború idején használták a nácik által Lengyelországban elpusztított zsidókkal kapcsolatban. (Overcoming Antisemitism - Handbook for Educators - CEJI 2012).