Egy magyar televíziós hírcsatorna, a Hír televízió közvetítette Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet, az ismert kormányhoz közelálló szervezet szakértőjével készült beszélgetést.

Nézd meg milyen trollokkal találkozhatsz az interneten, és hogyan veheted fel velük a harcot!

Az M1 közszolgálati televíziós csatorna Dezső Tamást látta vendégül a kormányzati agytröszt Migrációkutató Intézetből, hogy megvitassák a muszlim bevándorlók integrációját. A rendkívül elfogult és gyenge információkra épülő anyag az összefüggések bemutatása nélkül járult hozzá a témához. Ez a magyarországi médiafigyelés februári kiemelt része.

Szakály Sándor a kormány által fenntartott Veritas Kutatóintézet igazgatója kijelentette, hogy az 1920-as törvény, amely korlátozta a zsidók egyetemekre való jelentkezését nem kifejezetten a zsidó népességre irányult. Ez a magyarországi médiafigyelés januárra kiemelt része.

A cikk arról számol be, hogy Belgiumban néhány keresztény tanulót egy mecsetbe vittek, és „arra kényszerítették őket, hogy imádkozzanak úgy, ahogy a muszlimok”. Ezt elfogadhatatlan eseményként mutatják be, amely az Origo szerint rámutat arra, hogy Belgium hogyan engedelmeskedik a muszlimoknak: „Ezért biztosan mondhatjuk, hogy a belgák már készülnek a teljes megadásra”.

Egy elfogult és források nélküli cikkben, kevés kontextusban és egyetlen szakértő szempontjából a magyar közszolgálati műsorszolgáltató az előítéleteket hirdeti a muszlimokkal szemben. Ez novemberi médiafigyelésünk magyarországi fénypontja.

Politikai szempontból mi a jelentősége annak, hogy milyen “keretek” (frame-ek) szerint értelmezzük a híreket? Hogy jobban értsük ezt a folyamatot, a Talk Decoded blog alkotóival beszélgettünk: Szilágyi Anna politikai- és kommunikációs szakértővel valamint Joy Lau képregényrajzolóval, akik munkáikban a szavaknak a politikában játszott tevőleges szerepére hívják fel a figyelmet. Egyik cikkükben ("Hungary’s Great Anti-Migrant Campaign") éppen azt elemezték, milyen kereteket hívhatott elő a magyar kormány az emberek fejében az olyan kifejezésekkel, mint a “brüsszeli bürokraták” vagy az “illegális bevándorlók” a menekültkvóták elleni 2016-os népszavazási kampányában. A keretezés jelentőségéről és nehezen kivédhető hatásairól ennek az esetnek az apropóján beszélgettünk a szerzőkkel.

A kormány alá tartozó történettudományi intézet vezetője úgy véli, hogy a zsidók egyetemi tanulmányait korlátozó 1920-as törvény nem volt jogfosztó intézkedés. Szakály Sándor botrányt kavaró kijelentésétől vezető kormánypárti politikusok is elhatárolódtak, de nem menesztették hivatalából.

Bár a gyűlölet és a kirekesztés népszerűsítésében nincsen semmi hősies, sokan azért találják vonzónak az antiszemita beszédet, mert szószólói megtévesztő módon rettenthetetlen bátorságot követelő szókimondásnak állítják be. Az antiszemita beszédben a zsidó emberek, akiket valóságos támadás ér, támadókként vannak megjelenítve, míg az áldozat szerepét a tényleges támadók öltik magukra. Az áldozat-támadó viszony megfordítását gyakran további retorikai trükkök támogatják, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a nem-zsidók nem csupán a zsidók áldozatai, hanem olyan áldozatok, akik hősiesen ellenállnak támadóiknak.

Döntő jelentősége van annak, hogy hogyan nevezünk meg másokat. Az antiszemita beszédben a zsidó emberekre becsmérlő és agresszív módon hivatkoznak. A kirekesztő címkék listája szinte végtelen. Ebben a cikkben a leginkább bevett, retorikailag „furfangos” megnevezéseket vesszük számba.