Az antiszemita beszédben az olyan közismert, gazdag és befolyásos személyekre való hivatkozások, akik zsidók, vagy akiket zsidóként azonosítanak, negatív és becsmérlő jelentést hordoznak és a zsidóság egészére vonatkoznak. Ugyanígy minden zsidót megbélyegezhet és kirekeszthet, ha „a zsidóként” vagy „egy zsidóként” emlegetnek embereket.

Az antiszemita beszédben gyakran emlegetik úgy a zsidó származású embereket, hogy “a zsidó” vagy „egy zsidó”. Bár úgy tűnhet, a beszélők nem egyszerűen személyekre utalnak ilyenformán. Az antiszemita beszédben az „a zsidó” vagy „egy zsidó” megnevezések a zsidóság egészére vonatkoznak. A szinekdoché (amikor az „egészre” gondolunk, de csupán egy „részére” hivatkozunk) e speciális formáját a nyelvészek “kollektív egyes számnak” is nevezik. Az alakzatot arra használják, hogy a nyilvánossággal a zsidó emberekkel kapcsolatos negatív sztereotípiákat hitessenek el.

Az antiszemita beszédben megtévesztő módon hivatkoznak az emberi jogokra. A zsidók gyűlöletére buzdítók rendszeresen visszaélnek azoknak az intézményeknek és személyeknek az érveivel, akik csakugyan kiállnak az emberi jogok védelméért. Az igazi jogvédők szavainak kiforgatásával, az antiszemiták azt a hamis benyomást igyekeznek kelteni, hogy a zsidók sértik a nem-zsidók alapvető szabadságjogait. Az áldozat-támadó viszony megfordításának e formájával a beszélők antiszemitizmusukat próbálják „igazolni”.

Bár a náci Németország és kollaboránsai által elkövetett népirtás, amely hatmillió zsidó ember életébe került, történelmi tény, az antiszemita beszédben a holokauszt megtörténtét rendszeresen tagadják vagy jelentőségét kisebbítik. Ebben a cikkben a holokauszt tagadásának és relativizálásának leginkább bevett formáit vesszük számba.

Anélkül is meg lehet fogalmazni dolgokat, hogy ténylegesen kimondanák őket. Ezekben az esetekben az üzeneteket csak sugalmazzák, burkoltan közlik — vagy ahogyan a brit tudós, Paul Grice nevezte a kommunkációnak ezt a formáját — implikálják.

A Tett és Védelem Alapítvány a magyar társadalom antiszemita előítéletességének vizsgálatával bízta meg a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézetet. A kutatás egyik konklúziója, hogy a lakosság mintegy harmada vall antiszemita nézeteket.

Az antiszemitizmus embereket bélyegez meg és rekeszt ki pusztán azért, mert zsidók vagy, mert zsidóként azonosítják őket. Mivel azonban túl sokan ellenszenvezhetnének azzal a rasszista alapállással, hogy egyedül etnikai, vallási vagy kulturális hovatartozásuk miatt bélyegezzenek meg és tegyenek áldozattá másokat, azért az antiszemita beszédben manipulatív retorikai eszközök bevetésével „igazolják” a zsidók gyűlöletre méltóságát. Ilyen bevett retorikai fogás az áldozat-támadó viszony megfordítása. Ezzel azt a hamis benyomást keltik, hogy nem az antiszemitizmus célpontjai, vagyis a zsidók az áldozatok, hanem akik támadják őket, a létükben kétségbevont áldozatok pedig valójában a támadók.

Mit tudunk Thesszaloniki (Szaloniki) zsidó közösségének történetéről és a Holokauszt idején történt eseményekről? A város – mely Görögországhoz való csatolása után “göröggé” és “kereszténnyé” akart válni – történelmi múltja jelentős hatással volt arra, hogy a második világháború alatt a thesszaloniki zsidók túlnyomó többsége elpusztult. Ennek következményei a mai napig érezékelhetőek a társadalomban. A Symbiosis rádió interjút készített Giannisz Glarnetatzisz történésszel, aki a Thesszaloniki Antirasszista Kezdeményezés által indított Holokauszt Emlékséták vezetője.

A Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált anyagokban gyakran szerepel két szemé-lynév: Soros és Rothschild. E nevekre hivatkozva a beszélők egy ősi retorikai trükköt alkal-maznak, amely lehetővé teszi számukra, hogy zsidóellenességüket egyidejűleg kifejezzék és ta-gadják is.

Hogy a személyneveket ne kelljen állandóan ismételgetnünk, gyakran jelölünk embereket személyes névmásokkal. Ezek egy része — “én”, “te”, “ő” — egyes személyekre vonatkozik, más részüket — “mi”, “ti”, “ők” — pedig akkor használjuk, ha egyszerre több emberről beszélünk. Mivel személyes névmások lépten-nyomon előfordulnak a nyelvhasználatban, általában nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget nekik. Így azonban azok az esetek is elkerülhetik figyelmünket, amelyekben a személyes névmások manipuláció forrásául szolgálnak.